Az 1967-es hatnapos háború a 2. világháború utáni hadtörténelem egyik legtöbbet elemzett háborúja. Az Izrael és az egyiptomi–jordániai–szíriai–iraki szövetség közötti konfliktus a nevéhez hűen kevesebb mint egy hét alatt lezajlott, a vége pedig az lett, hogy az izraelieknek a nyomasztó túlerő ellenében sikerült elfoglalni a Gázai övezetet, a Sínai-félszigetet, a Golán-fennsíkot és Ciszjordániát. A tűzszünet megkötése után Egyiptom blokád alá vonta a Szuezi-csatornát, ami nyolc teljes évre zárva is maradt, a két partjáról izraeli és egyiptomi harci egységek néztek farkasszemet.

A Földközi- és a Vörös-tenger között évi 17 ezer hajó átjárását biztosító útvonal lezárása elég csúnyán betett egy csomó iparágnak és a kereskedelemnek, de a legjobban az a 15 teherhajó szívta meg, amelyik éppen a csatornán hajózott, amikor azt lezárták. Nyolc évre ragadtak benn a csatorna közepén.

A Szuezi-csatorna déli részén van egy természetes, sós vizű tó, az al-Buhajrah al-Murra al-Kubra, magyarul Nagy-Keserű-tó. Amikor működik a csatorna, itt kerülgetik egymást az áthajózó járművek, a blokád alatt pedig itt húzta meg magát a csapdába esett flotta. Négy brit, két-két német, svéd, amerikai és lengyel, egy-egy francia, bolgár és csehszlovák hajó járt pórul, és horgonyzott le egymás mellett. A legnagyobb a 13 ezer tonnás svéd MS Kilalra (Ausztráliából szállított gyapjút és gyümölcsöt), a legkisebb az 1500 tonnás csehszlovák MS Lednice, Etiópiából származó marhabőrrel megpakolva. Az egyiptomiak nem engedték ki a hajókat, de a legénység egy részét igen – a hajótársaságok azonban nem akarták hagyni kárba veszni a vízi járműveket, így az állandó karbantartáshoz szükséged legénységet ott tartották a hajókon. Az egyre viharvertebb hajóhad hamarosan megkapta a Sárga Flotta becenevet, mert a szél telefújta őket sivatagi homokkal.

Amikor négy hónapja vesztegelt a flotta a csatorna közepén, a legénységek megalapították a Nagy-keserű-tavi Szövetséget – tulajdonképpen létrehoztak egy kis országot. Volt például saját postaszolgáltatásuk (ezt az egyik német hajó intézte), kiadtak saját bélyeget is, amit az egyiptomi posta hivatalosan elfogadott, és ma gyűjtői ritkaságnak számít. A brit MS Port Invercargill fedélzetén kialakítottak egy focipályát, a bolgár MS Vassil Levskyn volt a mozi, a német MS Nordwinden a templom, a svéd MS Nipponon az édesvizes medence. Az 1968-as mexikói olimpiával párhuzamosan még saját kis olimpiát is tartott a flotta, mentőcsónakversennyel és hasonlókkal. A veszteglő flotta az 1973-as jom kippuri háborút is átvészelte, amikor az egyiptomi csapatok átkeltek a csatornán, és megtámadták Izraelt, aztán három hét alatt csúnyán visszaverték őket.

A legénységek három hónapos turnusban váltották egymást, és így egész jól bírták a blokádot, ellentétben a hajókkal. Amikor végül megnyitották a csatornát, egyedül a német MS Münsterland volt képes saját erőből kievickélni a csatornából és hazamenni. A hamburgi kikötőben 30 ezres ünneplő tömeg várta.

A szabadulást egyedül az amerikai SS African Glen nem érte meg, mert 1973-ban, amikor már hat éve vesztegelt, véletlenül találatot kapott az említett arab–izraeli háborúban, és elsüllyedt.