A kemény tojásnál egyszerűbb étel aligha van a világon: az ember csak beledobja a tojást a vízbe, felteszi a tűzre, aztán pár perc múlva kész is, lehet megpucolni és megenni. Na ilyenkor szokott az ember néha szembesülni azzal, hogy a főtt tojás sárgája és fehérje között vékony, de annál csúnyább, szürkés-zöldes sáv húzódik. Erre sokféle magyarázat forog közszájon, például, hogy ez jelzi, hogy a tojás régi vagy szennyezett volt, sőt, legújabban az terjed a közösségi médiában, hogy így bukik le a GMO-tojás. A génkezelt tojásnál megjelenik ez a ronda gyűrűszerű izé, az organikusnak viszont szép sárga marad a közepe.

Nyugi, a valóság ennél sokkal földhöz ragadtabb: ön rontotta el a főzést.

A kemény tojást egyféleképpen lehet elrontani: ha túl sokáig főzi az ember. Ilyenkor az történik, hogy a fehérjében levő hidrogén-szulfid reakcióba lép a sárgájában levő vassal, és a tojás két részének határán, a sárgája felszínén vas-szulfid keletkezik. Ez adja a nem túl gusztusos színt. Viszont jó hír, hogy teljesen ártalmatlan, és a tojás ízét sem befolyásolja.

Mit lehet tenni, hogy szép sárga maradjon a tojás közepe? Nem szabad időt hagyni a kémiai reakció kialakulására, magyarul nem kell túlfőzni a tojást. Az optimális főzési idő 12 és 15 perc között van (a tojás mérete befolyásolja, nyilván minél nagyobb, annál tovább kell főzni). Egy trükköt vethetünk még be a kémia ellen: ha a főzővízből kivéve a tojást rögtön hideg vízbe tesszük, a lehűlés megállítja a reakciót, és a vas-szulfid képződését is.

Bónusz: a GMO-s magyarázat valójában egy GMO-elleneseket parodizáló viccoldal poénjaként született valamikor 2015-ben, de annyira jól sikerült, és annyian vették komolyan, hogy ma már nemigen lehet lepucolni az internetről.