A japán lakosság alig egy százaléka keresztény, de karácsonykor a szigetországot is ellepik a karácsonyi jelképek. Bár az utcákon mindenfelé látni piros Mikulás-sapkákat, ennél sokkal fontosabb ünnepi kellék náluk a karácsonyi torta.

Ennek a tejszínhabbal beborított és eperrel díszített édességnek igen kevés köze van Jézushoz és a kereszténységhez, sokkal inkább a gazdagságot szimbolizálja, és a második világháború utáni időszakra vezethető vissza az elterjedése.

Az elbukott világháború után cudar állapotban volt Japán gazdasága, gyakori volt az élelmiszerhiány, és az ország helyreállításán dolgozó amerikai katonák karácsonyi lakomája sokak szemében a gazdag élet szimbólumává vált.

Bár a piskótatésztából készült torta már a 17. században megjelent a japán gasztronómiában, az alapanyagai sokáig hiánycikknek számítottak, amiket csak az elit engedhetett meg magának. A világháború után fellendült a gazdaság, elérhetővé váltak az alapanyagok, és a kialakuló középosztálynak a tortasütés szimbolizálta azt, hogy végre révbe értek.    

Az amerikai mintára építve egy igazán japán szokás alakult ki, a tortának számos helyi jellegzetessége van. A piros gyümölcs, a hófehér tejszín és a tökéletes kerek forma egyértelműen a japán zászlót idézi fel.

És hogy miért kerülnek a képbe a szinglik? Mivel a karácsonyozás Japánban nem a kereszténységből ered, az ünnep sokkal inkább hasonlít a Valentin-napra, amikor a párok romantikáznak. A cukrászdák december 25. után diszkont áron adják a megmaradt tortákat, és ebből alakult ki, hogy az egyedülálló, 25 évnél idősebb nőket karácsonyi sütinek nevezik – arra utalva, hogy már túl vannak a csúcson.