Amikor kitalálták a Földet körbeölelő időzónák rendszerét, a kiindulópont nem tisztán hagyománytiszteletből, de gyakorlatias okokból is esett a londoni Greenwich Királyi Obszervatóriumra. A nullkörrel pont szemben, a Föld túlsó oldalán levő dátumválasztó vonal ugyanis így éppen a Csendes-óceán kellős közepére esett, ahol a lehető legkevesebb embernek okoz kellemetlenséget, hogy egy lépésen belül van a ma és a holnap.

Persze a “lehető legkevesebb” nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne szívjon senki emiatt.

A dátumválasztó vonal közelében jellemzően apró szigetországok vannak, az egyik ilyen Kiribati. Az ország 33 atollon és korallzátonyon terül el, összesen alig 800 négyzetkilométeren (összehasonlításképpen: a Balaton nagyjából 600 km²) ezek viszont 3,5 millió km²-en vannak szétszóródva az óceánon – ez nagyobb, terület, mint India! A kiribatiak nagy pechére a legjelentősebb szigetük, Tarawa (itt lakik az ország lakóinak nagyjából a fele, és volt itt egy komolyabb csata is a második világháborúban az amerikaiak és japánok között), és a környékén levő kisebb szigetek, a Gilberts-szigetcsoport pont a dátumválasztó vonal egyik oldalán volt, míg az ország többi szigete a másikon.

Ez egy csomó kényelmetlenséget okozott Kiribati népének, ezért 1994-ben a frissen megválasztott elnök, Teburoro Tito óriási reformot hirdetett: átrajzoltatta a dátumválasztó vonalat, hogy az az ország összes szigetétől keletre haladjon el, így Kiribati minden pontján ugyanaz a nap legyen mindig. Ez viszont azzal járt, hogy Tarawa lakói átugranak egy napot, hogy csatlakozzanak az új rendszerhez. Ki tudja, miért, de a naptárból kitörölt nap 1994. december 31 lett, vagyis nagyjából 50 ezer ember számára egyszerűen elmaradt a szilveszter, harmincadikáról rögtön újév napjára virradt a szigeten.

Akad példa fordított irányú időzónaváltásra is a környéken: Szamoa szigete 1892-ben azért kérték át magukat a dátumvonal túloldalára, hogy Amerikával egy napon legyenek. A váltást július negyedikére időzítették, amit így a naptárban egy újabb július negyedike követett, így a szigeten tartózkodó amerikaiak duplán tűzijátékozhattak és rúghattak be a nemzeti ünnep örömére. 2011-ben aztán az ország visszament a régi időzónájába, ekkor az indok az volt, hogy az időközben a legfontosabb kereskedelmi partnerré vált Ausztráliához képest legyen 21 helyett inkább csak 3 óra az időeltolódás. A szamoaiak nem bántották a Szilvesztert, ők december 30-at ugrották át. A kormány külön rendeletben szabályozta, hogy a munkáltatók kötelesek kifizetni a munkabéreket, a szállodák viszont nem számlázhatják le a vendégeiknek a szobákat az elmaradt napra.