“Vagyonra válthatta volna hírnevét, de egyikkel se törődött, boldogságot és tiszteletet abban lelt, hogy segített a világon” – ez áll George Washington Carver, az 1943-ban elhunyt afroamerikai tudós és feltaláló síremlékén, akire ma már kevesen emlékeznek, vagy akiről éppenséggel soha nem is hallottak. Pedig az övénél kevés nagyobb ívű tudományos karriert ismer a tudománytörténet, élettörténete igazán inspiráló lehet minden nehéz sorba született gyerek számára.

Moses Carver, a Missouriban lévő Diamondban letelepedő német származású farmer bár ellenezte a rabszolgatartást, 1855-ben szomszédjától megvásárolta a 13 éves Mary-t, hogy segítsen neki egyre gyarapodó farmja körüli munkákban. Később egy Giles nevű fiatal afrikai férfi is tulajdonába került, a rabszolgapárnak a rákövetkező évek alatt több gyereke is született, köztük a polgárháború évei alatt, 1861 és 1864 között valamikor egy George nevű fiú.

Egy héttel születése után egy csapat arkansas-i bandita elrabolta Maryt, a csecsemőt és egyik lánytestvérét. A három rabszolgát Kentuckyban adták el, és Carver csak George-ot tudta visszavásárolni, és hazavinni Missouriba, anyjának és nővérének nyoma veszett.

Feketék előtt zárt kapuk

1865-ben észak győzelmével véget ért a polgárháború, és a rabszolgaságot Missouriban is eltörölték. Carver és felesége, Susan úgy döntöttek, hogy örökbe fogadják és felnevelik George-ot és egyik testvérét, James-t. Susan Carver maga tanította meg írni és olvasni a fiúkat, mivel a helybéli iskolák nem fogadták be diáknak a színesbőrű gyerekeket. Később a fiatal fiút felvették egy feketéknek nyitott iskolába, és ekkor vette fel a Carver nevet. A kiváló tanulónak bizonyuló George a középiskolát már Minneapolisban fejezte be, és tudásvágya akkor sem tört meg, amikor a kansasi Highland Főiskolára nem vették fel származása miatt.

George Carvernek nem szegte kedvét a kegyetlen visszautasítás: egy tanyán rendezkedett be, biológiai kísérleteket végzett és geológiai gyűjteményét szaporította. Mivel a művészetek iránt is érdeklődött, 1890-ben jelentkezett az iowai Simpson Főiskolára, ahol képzőművészetet és zenét tanult, valamint növények ábrázolásával csiszolta tovább grafikai, festészeti tehetségét. Bámulatos természetábrázolási készségét látva javasolta egyik tanára, hogy jelentkezzen az állami mezőgazdasági főiskola botanika szakára.

Carver Amesbe költözött, és rákövetkező évben ő lett Iowa állam első színesbőrű főiskolai hallgatója. Botanikai tanulmányaiban minden várakozást fölülmúlóan teljesített, természettudományi diplomája megszerzése után tanárai maradásra bírták, így doktori címet is szerzett növénypatológiai kutatásai megkoronázásaképp. A briliáns botanikus oktatóként és kutatóként folytatta karrierjét az Afroamerikai Tuskagee Intézet agrár szakán, ahová Booker T. Washington, az intézet vezetője hívta 1896-ban. Az agrár szak a még csak harmincas éveit taposó Carver vezetése alatt felvirágzott és országos hírnévre, elismertségre tett szert.

A földimogyoró háromszáz arca

Carver kutatási eredményei, a keze alól kikerülő afroamerikai diákok későbbi munkái sokat javítottak a feketék életkörülményein, gazdasági helyzetén. A szakon folyó kutatás és oktatás felbecsülhetetlen segítséget nyújtott a korábban főleg gyapottermesztéssel foglalkozó, rabszolgasorból származó farmereknek, hogy új, más haszonnövények termesztésével, a vetésforgó hatékony alkalmazásával, talajjavító módszerekkel termelékenyebbek legyenek mostoha, aszályos körülmények között is, jobb megélhetést teremtve így maguknak, családjaiknak.

Az új haszonnövények, a földimogyoró, az édes burgonya, a szójabab és a pekándió változatos felhasználási módjainak kidolgozásával Carver úttörő munkát végzett, és ezzel nem csak az Egyesült Államokban, de külföldön is hírnevet szerzett. Csak a földimogyoróhoz kapcsolódóan több mint háromszáz találmány fűződik a nevéhez, noha a közkeletű vélekedéssel ellentétben Amerika egyik kedvenc élelmiszerét, a mogyoróvajat nem ő találta fel - megtették ezt évszázadokkal előtte az inkák és aztékok. Ezen túl azonban étkezési olajat, különféle műanyagokat, festékeket, színezékeket, rovarirtószert, ragasztót, borotvakrémet, sampont, sőt még egyfajta üzemanyagot is elő lehet állítani földimogyoróból, és ez Carver kutatásainak köszönhetően van így.

Az agrártörténet a földimogyoró-ipar atyjaként tekint rá, de az édeskrumpli felhasználásában is hasonló nagyságrendű munkát végzett: több mint százféle módot dolgozott ki a hasznosítására, neki köszönhetően állítanak elő tintát, gumit, lisztet belőle.

Munkásságát elismerte Roosevelt elnök, aki mezőgazdasági tanácsokat kérve számított George Carver tudására. Mahatma gandhi, India ikonikus vezetője mezőgazdasági és táplákozási kérdésekben támaszkodott Carver tapasztalataira.

Idősebb korában tudománynépszerűsítő előadásokat tartott, és sokat dolgozott a fajgyűlölet, az előítéletek, a feketéket érő hátrányos megkülönböztetés felszámolásáért, ezzel korának politikusok és közemberek által egyaránt nagyra tartott, megbecsült közszereplője lett, nevét, arcmását bélyegek, emlékérmék, iskolák őrzik azóta is, egy tengeralattjárót és egy teherhajót neveztek el róla, életéről 1947-ben filmet forgattak, "A mogyoróember" címmel.

George Washington Carver 1943. január 5-én hunyt el. Roosevelt elnök támogatásával még abban az évben szobrot emeltek emlékének Diamondban, ahol gyerekkorát töltötte. Soha előtte nem állítottak szobrot afroamerikai embernek az Egyesült Államokban.