Az utóbbi időben egyre több helyen kérdőjelezik meg a sokak által kőbe vésett törvénynek vett napi tízezer lépés létjogosultságát. Megszólaltatott szakértők feleslegesnek tartják az aggódást, hogy nap végére mindenáron érjük el a kerek lépésszámot, mások egyenesen károsnak tartják, hogy mindenkit belekényszerítenek ebbe a számolgatásba.

Pedig a fitneszkarkötőkbe épített számlálók mind a napi tízezer lépést tartják elérendő célnak. Nemcsak a legnagyobb márkák, szinte valamennyi sportkütyü ezt a számot égeti bele programjába, ezt várja el viselőjétől, hogy aztán nap közben kiképző őrmester módjára számon is kérje, miért nem mozgunk már. De miért pont ezt a tízezer lépést tartja mindegyik gyártó követendő célnak? Miért nem 7500-at vagy mondjuk 12 ezret? És miért most kezdtek el kételkedni a tízezres szám jogosságában?

Előbb az utolsó kérdésre válaszolunk. Greg Hager, a számítástudományok professzora a Johns Hopkins Egyetemen előadást tartott az American Association for Advancement of Science (AAAS) konferenciáján. Ebben azt állította, hogy az alkalmazások és eszközök többségének nincs ellenőrzött tudományos alapja, és az szabályok egyenesen veszélyesen lehetnek egyes emberekre.

Hager a tízezer lépést emelte ki, amely szerinte egy 1960-as években készült japán kutatáson alapszik. A gond az, hogy ezt a kutatást kifejezetten a japán férfiak körében végezték, nem lehet tehát a világ összes emberére általánosítani. Megpróbáltunk utánajárni ennek a japán kutatásnak, illetve annak, honnan eredhet a ragaszkodás a napi tízezer lépéshez. Kiderült, hogy tényleg köthető Japánhoz, ha nem is pont úgy, ahogy azt a professzor állította.

Az eredet az 1964-es tokiói olimpiához köthető, állítja Catrine Tudor-Locke, a Louisiana State University biomedikai kutatóközpont professzora. Ahogy az olimpiai láz keresztülsöpört az országon, úgy lettek egyre népszerűek a lépésszámlálók. Az egyik cég egy manpo-kei nevű termékkel lépett piacra, ami annyit tesz, tízezer lépés. De ez csak egy szlogen volt, nagyjából mint a Nike-nak a Just Do It. Ennek ellenére elég nagy hatással volt az emberekre, szép lassan elterjedt, mint a tudományosan bizonyított napi cél. Pedig számos más ajánlást is megfogalmaztak már az évek alatt.

A japán egészségügyi minisztérium nap 8-10 ezer lépést javasol, a brit elhízás elleni társaság 7-10 ezer lépést. A tízezres határ elég önkényesnek tűnik, de könnyen megjegyezhető és szép kerek szám. Azóta persze számtalan tanulmánnyal próbálták alátámasztani létjogosultságát. Az egyik azt állította, hogy a napi tízezer lépés 24 hét alatt csökkentette a vérnyomást, a másik a vércukorszint karbantartását említi pozitív hatásként. Az aktivitásmérők a fogyni akarókra próbálnak hatni, a Fitbit például azt állítja, hogy napi tízezer lépés heti 3000 kalória mínuszt jelent, vagyis akár fél kilogrammtól is megszabadulhatunk ilyen könnyen.

Pedig a tízezer lépést nem kellene szó szerint érteni. Először is azért, mert nem mindegyik lépés egyforma. Nem mindegy például, hogy rövidek vagy hosszúak a lábaink, utóbbinak kevésbé megerőltető ennyit lépni. Az aktivitásmérők nem is mérnek pontosan, hiszen a csuklónkon hordjuk azokat, nem a lábainkon.

Ezzel persze nem azt mondjuk, hogy ne mozogjunk. Akik rendszeresen futnak, bicikliznek vagy bármilyen más sportot űznek, azoknak teljesen mindegy, hogy lépnek-e tízezret naponta, úgysem attól maradnak fittek. Akiket pedig semmivel sem lehet rávenni a mozgásra, csak megnyugszanak, mégiscsak teljesítették a napi köztelezőt (és már írtunk arról, mennyit érnek az aktivitásmérők a legújabb kutatások szerint).