Az első írógépek a 18. és 19. században jelentek meg Európában és Amerikában, és huszadik századra nagyjából el is nyerték jól ismert, viszonylag egyszerű formájukat: a betűket, számokat, írásjeleket négy-öt sorban felsorakoztató klaviatúrát, a géppapírt görgető hengert, illetve a papírt csapkodó kalapácsokat, amikből annyi van, ahány karakterből a billentyűzet áll. Az, hogy Japánban és Kínában csak viszonylag későn, az 1920-as 1930-as években kezdték gyártani az első írógépeket, nyilvánvalóan összefügg azzal, hogy a távol-keleti írás nem betűket használ, hanem szavakat, szótagokat jelölő írásjegyeket, amikből az egyszerűsített jelrendszerben is több ezer van, szemben a nyugati nyelvek harminc-negyven betűjével.

Tehát miközben a világ más részein már javában írógéppel születtek a hivatalos iratok, szerződések, kereskedelmi, banki papírok, különféle dokumentumok, versek, regények, Japánban még mindig tollal írták ezeket, és valós igény jelentkezett a rendkívül praktikus nyugati találmány honosítására. Az első jól használható japán írógépet Szugimoto Kjóta feltaláló alkotta meg 1929-ben, miután 1915-ben bejegyeztette találmányát. Szugimoto írógépével összesen 2400 kandzsit lehetett papírra vinni, ami ugrásszerű fejlődés volt a korábbi, hengeres, íves írófejet alkalmazó, csak pár tucat karakter leírására alkalmas próbálkozásokhoz képest.

Szugimoto célja az volt, hogy a lehető legnagyobb mértékig adaptálja a japán írásrendszert, ezért behatóan tanulmányozta azt, beleértve az egyes kandzsik gyakoriságát a köziratokban. Az általa végül kiválasztott 2400 karaktert osztályokba sorolta, és a kis fémkockákat mozgatható keretekbe foglalta, a papírra nyomandó karaktert pedig egy négy irányba mozgatható kar emelte ki a táblából. Ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a gépíró az egyik kezével a karaktereket tartalmazó táblát mozgatta, míg a másik kezével a leütőbillentyűt üzemeltette. Az írógép alján lévő tálca cserélhető volt, így ha ritkább karakterek leírása vált szükségessé, a gépíró elővette a megfelelő készletet, és abból kereste ki a megfelelő kandzsit.

Az alábbi videón egy korszerűbb, elektromechanikus japán írógép használatát figyelhetjük meg, ami európai szemmel valóságos kínszenvedésnek tűnhet (persze nyilván gyakorlás kérdése, hogy ki milyen gyorsan képes ezeken a szerkezeteken gépelni):

Szugimotót munkássága elismeréséül kétszer is kitüntették, teljes joggal, hiszen találmánya kétségtelenül nagyban hozzájárult a céges és állami hivatalos dokumentációk gyors és hatékony készítéséhez.

Japánban olyannyira fontosnak tartják Szugimoto találmányát, hogy 1985-ben megválasztották a tíz legfontosabb japán találmány egyikének, ami egyébként Kínába is hamar eljutott, nyilván a hasonló igények miatt.

A villanyírógép és később a számítógépes szövegszerkesztő programok, valamint a korszerű klaviatúrák, majd érintőképernyők természetesen kiszorították Japánban is a csodálatos mechanikus írógépeket.