Az alkoholtilalom szóról az embernek általában az 1920-as évek Amerikája jut eszébe, gengsztervilággal, Thompson géppisztolyokkal és Al Caponéval súlyosbítva. Pedig amikor az amerikaiak bevezették a szesztilalmat, az oroszok (illetve akkor egy ideje már szovjetek) már hat teljes éve így éltek, és ezzel még alig voltak még túl a félidőn. Több mint egy évtized pia nélkül, ez az orosz nép és a vodka bensőséges és egyben tragikus viszonyát ismerve elég hihetetlennek tűnik. Pedig valóban megtörtént.

A dolog az 1904-5-ös orosz-japán háborúval kezdődött, amit az oroszok elveszítettek,a kelet-ázsiai térség erőegyensúlya felbomlott, és Japánra elkezdett nagyhatalomként tekinteni a világ. II. Miklós orosz cár az okokat keresve arra jutott, hogy az orosz hadsereg csapnivaló teljesítményéért a katonák mértéktelen alkoholfogyasztása, és az abból fakadó egészségügyi problémák a felelősek. Hogy ebben mennyire volt igaza, nem tudni, mindenesetre a statisztikák szerint az oroszok akkoriban nem számítottak különösebben nagy piásnak: a történelmi adatok azt mutatják, hogy a franciák vagy az olaszok 3-5-ször annyi alkoholt fogyasztottak egy személyre vetítve. Persze simán lehet, hogy bő száz év távlatából egy Oroszország méretű hely statisztikái a házi pálinkafőzésről nem feltétlenül halálpontosak.

Akárhogy is, a cár komoly gondnak látta, hogy vedel a nép, és főleg a katonák, ennek ellenére a következő kilenc év aránylag eseménytelenül telt el vodkaügyben. Nem úgy a világpolitikában, ahol a régóta éleződő feszültségek és egy szarajevói merénylet az első világháború kitöréséhez vezettek. Ferenc Ferdinánd megölése nyomán az Osztrák-Magyar Monarchia 1914. július 28-án hadat üzent Szerbiának; 29-én a cári Oroszország a szerbeket támogatva katonai mozgósítást rendelt el, hogy aztán erre válaszképpen Németország hadat üzenjen az oroszoknak, és ezzel végképp elkerülhetetlenné váljon a világháború.

A nagy készülődésben, nehogy a japán blama megismétlődjön, Miklós cár július 31-én egész Oroszországban betiltotta mindennemű alkoholos ital előállítását és árusítását. Az oroszok reakciója a vodka betiltására pontosan az volt, amit a sztereotípiák alapján várna az ember: a népek fellázadtak. A szesztilalom első hónapjában 230 kocsmát vertek szét és gyújtottak fel a piát követelő oroszok országszerte, a rendőrség sok esetben csak úgy tudta a zavargásokat feloszlatni, hogy a tömegbe lőtt. Több száz halottja volt a lázadásoknak. Mindennapossá váltak a gazdagabb polgárok házainak kifosztásai (hátha van borospincéjük), és maga a hadi mozgósítás is késéseket szenvedett, mert a katonaságot egy csomószor spontán alkohollázadások leverésére kellett kirendelni, ahelyett hogy a frontra masíroztak volna.

Mindezt tetézte, hogy a vodkafőzdék és kocsmák bezárásával 300 ezer ember maradt munka nélkül, és a cár a következő évi költségvetésben döbbent csak rá, mennyire vodkahajtású volt a birodalom: az államkincstár a szesztilalommal a bevételei harmadát egyik évről a másikra elveszítette. Az emberek közben vodkahelyettesítő után néztek: a városokban az egekbe emelkedett az akkoriban gyógyszerként alkalmazott kokain és heroin fogyasztása, virágzott az ópiumcsempészet. A falvakban az emberek gyakorlatilag bármiből alkoholt főztek, ami megtermett a földeken. Az alkoholtartalmú termékek, tisztítószerek, bútorlakk, és hasonlók forgalma a tízszeresére nőtt.

A rendelet elvileg a háború végéig tartott volna, de ezt Miklós már nem élte meg, az 1917-es bolsevik forradalomban először bebörtönözték, majd családostul megölték. Az alkoholtilalom viszont tetszett a kommunistáknak is, így megtartották egészen 1925-ig. Annyi változtatással, hogy helyi szinten a városi vezetés a sört és a bort kivonhatta a tilalom alól, de a tömény, ami orosz földön praktikusan a vodkát jelenti, 11 éven át tiltott gyümölcs maradt. Ennek köszönhető a Téli Palota ostromának egyik kevéssé ismert epizódja, amikor a cári rezidencia milliókat érő, évszázados borkülönlegességeit azonnal meg kellett semmisíteni, nehogy a katonák nekiálljanak helyben meginni az egészet, fittyet hányva a forradalomra.

Mindeközben az állami propaganda a szesztilalom sikertörténetétől volt hangos. A hivatalos jelentésekben drámaian zuhanó bűnözésről és a üresen kongó kórházakról volt szó, és a piára nem elköltött pénzből gyarapodó-épülő gazdaságokról országszerte. A szovjet vezetés végül 1925-ben oldotta fel a vodkatilalmat, mert szüksége volt a pia után befolyó adóbevételre a gazdaság modernizálásához, és az erőltetett iparosításhoz. A korabeli beszámolók szerint egészen a második világháború végéig nem látott olyan örömünnepet Oroszország, mint ami akkor volt. Érdekes kapcsolódási pont, hogy amikor a német fegyverletételt 1945. május 9-én hajnalban bejelentette a rádió, estére újra nem volt vodka egész Oroszországban - ezúttal azért, mert a győzelem ünneplésében az ország teljes készletét megitták az oroszok, új jelentéssel gazdagítva a "diadalittas" kifejezést.