Ha máshonnan nem, hát az amerikai vígjátékokból mind tudjuk, hogy Las Vegas a spontán kötött házasságok Mekkája Amerikában. És ez nem csak filmes közhely, tényleg minden kaszinónak van kis kápolnája, ahol folyamatosan mennek a ceremóniák, felmérések szerint a házasságturizmus évi kétmilliárd dolláros bevételt hoz Nevada államnak. Azt azonban már kevesebben tudják, hogy volt idő, amikor ugyanilyen roham volt Nevadában a válóperekért.

Az 1920-as évek Amerikájában a válás nem volt egyszerű dolog. A törvények hosszadalmas, költséges, és bürokratikus terhekkel nehezített bírósági tárgyalásokat írtak elő akkor is, ha a házastársaknak nem volt semmilyen komolyabb vitájuk, csak külön akartak válni. Mindenképpen meg kellett állapítani például a bíróságnak, hogy kinek a hibájából ment tönkre a házasság, és ennek megfelelően rendelkezni a vagyonmegosztásról.

Mindezt súlyosbította a nagy gazdasági válság is, amikor aztán senki nem akart egy vagyont költeni még a válására is. A nevadai törvényhozás 1931-ben meglátta a piaci rést, és két törvénnyel igyekeztek gazdasági fellendülést hozni a vészterhes időkbe:

1. Legalizálták a szerencsejátékot, aminek hatására kinőttek a sivatagból a legendás kaszinóparadicsomok
2. Lazították a válás szabályait

Utóbbi nem tűnik olyan nagy dolognak, de az egyszerű és olcsó válás lehetősége egész Amerikából Nevadába csábította a válófélben levő párokat, ahol gyakorlatilag egy tollvonással szüntettek meg a bíróságok házasságokat, ha azt mindkét fél kérte. Az 1940-es évekre a válóperturizmus annyira felfutott, hogy az összes amerikai válóper 10%-a itt zajlott le. Ami annak tükrében különösen súlyos adat, hogy ekkoriban az állam az USA lakosságának kevesebb mint egy ezrelékét adta (a népesség a 60-as években kezdett el látványosan nőni, ahogy elérhetővé vált az olcsó légkondicionálás).

A válóper-főváros Reno volt, ahol akkoriban nagyjából 20 ezren éltek, és a város több mint 100, válóperekre szakosodott ügyvédi irodát tartott el. A laza válási szabályozás természetesen csak nevadai lakosokra vonatkozott, és itt jött a nagy trükk a törvényben: ideiglenes nevadai lakosnak volt tekinthető bárki, aki legalább hat hete az államban tartózkodott. Így hát a nyugis válás ára egy másfél hónapos vakáció volt, amire hotelek egész sora specializálódott. A válóperturizmus külön becenevet is kapott, Reno cure, vagyis renói kúra, vagy Reno-vation, vagyis renoválás néven emlegették, utóbbiban magyarul még jobban kijön a szójáték, mint eredetiben.

A hetvenes években aztán Amerika-szerte enyhítettek a válás szabályozásán, és ezzel lassan megszűnt a nevadai válóper csábító ereje is. Bár ma is Nevadában a legmagasabb a válások aránya az összes amerikai állam közül, a negyvenes évek válópereinek számát ma sem éri el az állam, annak ellenére, hogy azóta közel a hússzorosára emelkedett a lakossága.

A házasságkötési biznisz azóta is virágzik.