A keleti vallásokban az a legszebb, hogy inkább filozófiai rendszerek, mint képzeletbeli lények által lefektetett, több ezer éves használati utasítások. Persze, a keleti vallásokban is vannak szellemek, istenek, égi hatalmak és tisztelendő ősök, de ezek inkább a természeti törvények allegorikus megtestesülései. (A japán sintóizmus és a kínai taoizmus ilyen szempontból nagyon hasonlítanak egymásra.)

Igen: a japánok, akiknek több szavuk van az idegenre, mint az eszkimóknak a hóra, vallási tényezővé tettek egy amerikai elnököt. És a hawaii Daijingu templomban van a szentélye, már 1921 óta.

Hogy mit keresnek Hawaii-on japán szentélyek? 1868-ig kell visszamennünk az időben, hogy megfejtsük. Ekkor érkeztek a szigetre az első japán migránsok, akik meghonosították a maguk kultúráját, és felépítették a sintóista vallás szentélyeit az Egyesült Államokhoz tartozó szigeten. A második világháború előtti korszakhoz képest a külföldi japán szentélyek száma csökkent, de a funkciójuk máig ugyanaz: a külföldre szakadt japán sintóisták közösségi központja.

A buddhizmus ugyancsak nyitott vallás, de annak a Hawaiion működő japán ága elég sokat merített az amerikai tradíciókból. A hawaii sintóista szentélyek viszont még mindig ugyanolyan formában működnek. De hiába a japán tradíciók, a sintóizmus van annyira befogadó, hogy egy külföldi történelmi személyt is egy rangra emeljen a leginkább tiszteletre méltó szellemekkel.

A sintóizmust kami vallásnak is nevezik; ez foglalja össze az ősi Japán hitvilágát. A sintó a kínai nyelvből átvett szó; azt jelenti: az istenek útja. A japánok a világot uraló legfőbb lénynek a kamit tartják; ez jelenti az istenit, a szellemit. Kami lehet akár természeti erő, spirituális szellem, istenség, a nagy tiszteletű ősök szellemei, vagy más túlvilági és mesebeli lények.

És, ahogy a mellékelt ábra mutatja, George Washington is. A sintóba ez is belefér.