Albert Einstein majdnem Izrael elnöke lett
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
-
A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni - 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Izrael államot 1948. május 14-én alapították meg; a zsidó állam ekkortól vált független nemzetté a brit fennhatóság alatt álló Palesztina területén. Ezután azonnal kitört az első arab-izraeli háború; nagyjából egy évig tartott, mire elrendelték az első tűzszünetet, és kijelölték a zöld határt. Eközben Cháim Weizmann, az ország első elnöke 1949. február 17-én letette az esküjét, és alig egy évvel az államalapítás után Izrael az ENSZ tagállama lett.
1952 novemberében Weizmann meghalt. A korábbi miniszterelnök, David Ben Gurion úgy döntött, hogy az Egyesült Államokban élő Albert Einsteint kéri föl az ország következő elnökének. A washingtoni izraeli követség levelet küldött Einsteinnek a Princetonra.
Az 1952. november 17-én keltezett levélben Abba Eban izraeli diplomata tolmácsolta Ben Gurion üzenetét. Eszerint szívesen látták volna Einsteint az ország elnökeként; arra kérték, fogadja el az ajánlatot, hogy a Knesszet, az egykamarás izraeli parlament is jóváhagyja a jelölést.
Ha elfogadja az ajánlatot, Einsteinnek Izraelbe kellett volna költöznie, természetesen teljes jogú állampolgárként. A levélben azt is felajánlották neki, hogy teljes döntési szabadság mellett folytathatja a tudományos kutatást. (Amiből az izraeliek alighanem rengeteget profitáltak volna.)
Einstein végül nem fogadta el a felkérést. A válaszlevelében így indokolta a döntést:
"Mélyen megindított Izrael Állam ajánlata, és egyszerre tölt el szomorúsággal és szégyennel, hogy nem fogadhatom el. Egész életemben objektív kérdésekkel foglalkoztam, így hiányzik belőlem a természetes adottság és a tapasztalat, hogy emberekkel foglalkozzak és hivatali pozíciókat töltsek be. Már ezért is alkalmatlan lennék egy ilyen magas feladatkör ellátására, még akkor is, ha az öregedés nem gördítene további akadályokat az utamba. Azért is szomorú körülmények ezek, mert a zsidósághoz fűződő viszonyom a legerősebb emberi kötődésem azóta, hogy tisztába kerültem vele, milyen bizonytalan a helyzetünk a világ nemzetei között.”
Érdekes elmélázni rajta, hogy Einstein milyen politikus lett volna. A rá jellemző távlati gondolkodás és a racionalista szemlélet alighanem kiváló stratégává tették volna, de a történelem menetének megfordításához már kevés ideje lett volna. Alig három évvel később, 1955. április 18-án halt meg.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
