Emlékeznek a Terminál című filmre, amiben Tom Hanks egy reptéren ragad majdnem egy évre, mert az otthonában kitör a polgárháború, megszűnik az állampolgársága, és érvényes útlevél híján nem léphet ki semmilyen irányban a terminálról? Ezalatt mindenféle vicces dolog történik vele, igazi barátokat szerez, és még Catherine Zeta-Jonesszal is majdnem összejön. Bár a film nem utal rá, a történetet egy valódi sztori ihlette: Mehran Karimi Nasseri 18 évet húzott le Párizsban a Charles de Gaulle reptér termináljában élve.

Nasseri Iránban született, de Angliában járt egyetemre. 1977-ben kiutasították Iránból, mert a sah elleni tüntetéseken vett részt. Több nyugat-európai országban is menekült státuszért folyamodott, ezt végül Belgiumtól kapta meg. Ő azonban Angliában akart letelepedni, ha már egyetemista korában ott élt, illetve az állította, hogy az anyja is skót származású, így tulajdonképpen a második hazájának tekintheti Nagy-Britanniát. Hosszas szervezés után 1988. augusztus 26-án felszállt a Londonba tartó repülőre, hogy Angliába költözzön. A párizsi átszállásnál azonban két kínos esemény is közbejött:

1. Mivel letelepedési céllal, önként elhagyta Belgiumot, a menekült státusza megszűnt.

2. Ellopták a tárcáját, benne minden hivatalos iratával.

Hősünk tehát ott állt a repülőtéren, útlevél és állampolgárság nélkül, Belgiumba nem mehetett vissza, Angliába nem utazhatott tovább, Franciaországban nem maradhatott. Így hát ott maradt a senki földjén, az indulási terminálon, papírok nélkül, repülőjegy nélkül, pénz nélkül, pont mint Tom Hanks a filmben.

A háttérben a belga, francia és angol hatóságok tologatták egymás között az ügyét, néha egészen abszurd vígjátéki helyzeteket előállítva. Egyszer például a belga hatóságok eljutottak eddig, hogy hajlandóak számára új iratokat kiállítani, de csak személyesen veheti át azokat Belgiumban - ahová viszont papírok nélkül nem léphet be. Nasseri közben szépen berendezkedett a terminálon, egy padon aludt, a nyilvános mosdókban tisztálkodott, a reptéri dolgozóktól, és az átutazóktól kapott adományokból vásárolt ruhát és használati tárgyakat, a terminálon üzemelő büfékből kapott enni. Az idejét nagyrészt újság- és könyvolvasással (közgazdaságtant tanult) töltötte, illetve naplót írt, ami később könyv formájában is megjelent. Lassan helyi hírességgé vált, és szépen keresett azzal, hogy pénzért fotózkodott a járatukra váró utazókkal. 1995-ben a belga hatóságok eljutottak addig, hogy felajánlották neki a szabad visszatérést az országba, de Nasseri (aki akkor már Sir Alfrednek szólíttatta magát) megmakacsolta magát, ő Angliába akart menni, ahová viszont továbbra sem engedték be.

Telt-múlt az idő, odakinn leomlott a berlini fal, létrejött az EU, de Nasseri még mindig a terminál önkéntes foglya volt. A sztorija eljutott Hollywoodba is, Spielberg 250 ezer dollárt fizetett a megfilmesítésért (a pénzt persze nem tudta felvenni, mert bankszámlája nem volt, a csekket meg nem tudta hol és hogyan beváltani), a film nagy sikert aratott a mozikban, és végképp celebbé avatta.

2006-ban végül egy váratlan rosszullét vetett véget a reptéri tartózkodásának. Kórházba szállították, és mire felépült a francia hatóságok engedélyezték neki, hogy az ország területén maradjon. Egy jótékonysági szervezet vendégeként telepedett le Párizsban, és azóta is ott él. Hivatalos állampolgársága a mai napig nincs.