Idén lesz 75 éves Anatolij Petrovics Bugorszkij orosz tudós, az első és egyetlen ember, akinek 39 évvel ezelőtt fején átment egy részecskegyorsító protonsugara. És még életben van. Szóval Bugorszkij egyben az első és egyetlen ember, aki részecskegyorsítóba dugta a fejét, és túlélte. Azt nem tudjuk, hogy más emberek ugyanilyen szerencsések lennének-e, úgyhogy csak azt tudjuk javasolni: semmiképp ne próbálják ki otthon!

Az orosz tudós a protvinói Nagy Energiájú Fizikai Intézet részecskegyorsítójában, az U-70 szinkrotronban dolgozott, ami akkortájt a világ legnagyobb energiájú (76 gigaelektronvoltos) protonsugarát tudta produkálni, és jelenleg is a legnagyobb orosz részecskegyorsító. (A manapság legismertebb részecskegyorsító, a CERN Nagy Hadronütköztetője is protonokat ütköztet protonokkal, hogy az atomok elemi építőköveit tanulmányozzák a magkutatók.)

A sugárral átszúrt fejű férfi

A csaknem végzetes napon, 1978. július 13-án a doktoriján dolgozó fizikus egy meghibásodott alkatrészt ellenőrzött a részecskegyorsítóban, abban a tudatban, hogy a protonnyaláb ki van kapcsolva. A biztonsági berendezés azonban csődöt mondott, a pozitív töltésű részecskesugár aktív volt, és szerkezet fölé hajolva a szovjet kutató feje keresztezte a csaknem fénysebességgel száguldó elemi részecskék útját.

Az U-70 szinkrotronban száguldó protonok mozgási energiája, a 76 GeV (76 gigaelektronvolt, azaz 76 milliárd elektronvolt) egyenként nem különösebben nagy energia, emberi léptékkel nézve legalábbis elhanyagolható mértékű munkavégzést jelent (egész pontosan 1.21765413012E-8, azaz 0.0000000121765413012 Joule energiáról beszélünk). Azonban, ha egy egész protonnyaláb  – azaz pozitív töltésű elemi részecskék hada – halad át az agyszöveten, ráadásul csaknem fénysebességgel, akkor a várható hatás egyáltalán nem elhanyagolható.

A 36 éves tudóst azonnal a moszkvai sugárklinikára szállították, hogy a rövidesen kialakuló sugárbetegségét kezelhessék, illetve a szakorvosok megfigyelhessék a halálát. Ők ugyanis érthető okokból arra számítottak, hogy legfeljebb három hete lehet hátra, mivel a fejét átdöfő sugárnyaláb körülbelül 2000 gray (kétszázezer rad) sugárdózisnak megfelelő energiával terhelte meg a férfi szervezetét, és az általános tapasztalt szerint ennek negyede is elég ahhoz, hogy valaki két hét alatt belehaljon a kialakuló sugárbetegségbe.

Túlélte a perzselő sugarat

A halálos dózisnál jóval nagyobb sugárterhelést azonban Bugorszkij túlélte, sőt el is tudta mesélni mit élt át. A szigorú atomkutatási szabályok miatt tíz évre titkosított beszámolója szerint amikor belehajolt a protonnyalábba,

fájdalmat ugyanakkor egy fikarcnyit sem. A részecskesugár a feje bal oldalán haladt keresztül, az orra bal oldalán és bal füle mögötti területen be- és kilépve. Nem tudni biztosan, de talán az lehetett a szerencséje, hogy a protonok a fénysebességet megközelítő gyorsasággal haladtak át a szövetein.

A baleset után Bugorszkij arcának bal oldala szörnyen feldagadt, a rákövetkező napokban a sugárnyaláb ki- és belépési területein lehámlott a bőre, és kihullott a haja, pontosan megmutatva merre haladt a perzselő protonsugár. A nyaláb, amerre haladt, két év alatt elölte teljesen az idegeket, a tudós arcát féloldalasan megbénítva, bal fülét teljesen megsüketítve. Ennek fényében kisebb csoda, hogy Bugorszkij nem halt bele az incidensbe, sőt, igazán olcsón megúszta: értelmi képességeinek teljesen birtokában maradt, befejezte kutatásait, sikeresen ledoktorált. A következő évtizedekben pár kisebb-nagyobb epilepsziás roham és a szellemi fáradékonyság jelezte csak, hogy valami azért elromlott az agyának érintett területein.

Külső szemlélő számára a legbizarrabb következménye a balesetnek, hogy Bugorszki arcának bal fele a bénulás miatt nem öregszik, nem ráncosodik, mintha azon az oldalon megállt volna az idő 1978-ban. Ha nagyon koncentrál valamire, akkor homlokának csak jobb oldalát tudja ráncolja. Mindez kétségkívül oltári messze áll Doktor Manhattan szuperképességeitől, de azért a semminél mégiscsak több.