Az érintőképernyős okostelefonok világából visszagondolva őskori konstrukciónak tűnik még egy nyomógombos készülék is, hát még annak elődje, a tárcsás telefon. Fiatalabb olvasóink talán nem is emlékeznek rá, de nem is olyan régen a telefon ezt jelentette:

És ahogy kinéz, annál már csak az a viccesebb, ahogy, és amiért feltalálták.

Almon Brown Strowger karrierje elég kalandos volt: 1839-ben született, huszonévesen végigharcolta az amerikai polgárháborút, aztán tanár lett, végül temetkezési vállalkozó Kansas Cityben. Sokáig csak ő foglalkozott ilyesmivel a városban, ezért elég jól prosperált az üzlet. Aztán, valamikor az 1880-as évek végén vége lett a jó világnak, konkurens temetkezési vállalkozó kezdett el dolgozni a városban. Strowgernek hiába volt helyzeti előnye az ismertségből fakadóan, a frissen nyitott vetélytárs egyre-másra szipkázta el előle az ügyfeleket.

Hamarosan ki is derült, mi a konkurencia titka: a felesége volt a város telefonközpontosa. Akkoriban a telefonálás úgy működött, hogy az ember felvette a kagylót, bejelentkezett a központba, ott a telefonközpontosnak megmondta, kit szeretne felhívni, ő pedig manuálisan összekötötte a hívó és a hívott vonalait. Esetünkben ez persze úgy működött, hogy ha valaki csak úgy általánosságban "a temetkezési vállalkozót" kérte, akkor az asszony nem kérdezett vissza, hogy melyiket a kettő közül, hanem szó nélkül a férjéhez kapcsolt. Mr. Strowger üzlete így sorvadni kezdett, és jó úton haladt a csőd felé. Valamit muszáj volt kitalálnia.

Strowger kreatív megoldást választott: fabrikált egy elektromechanikus eszközt, ami kiváltotta az emberi tényezőt a telefonközpontokból. A Strowger-kapcsolónak nevezett kütyü lehetővé tette, hogy a hívó automatikusan összekapcsolódjon a hívott féllel. Miután 1891-ben szabadalmaztatta a találmányt, céget alapított Strowger Automatic Telephone Exchange Company néven, és áruba bocsátotta a szabadalmat. A telefonközpontok működését felgyorsító találmány nagy siker lett; az első kereskedelmi verzió már a később vagy száz évig egyeduralkodó tárcsázós megoldást használta a hívott fél beazonosítására, és 100 telefonszám kezelésére volt képes.

Strowger 1898-ban 10 ezer dollárért adta el a cégét, ez mai pénzben nagyjából 280 ezer dollárt jelent. A világ egyik legrosszabb biznisze volt: másfél évtizeddel később a szabadalmakat 2,5 millió dollárért vette meg a Bell Systems. Strowgert viszont ez nem zavarta különösebben, visszatért a temetkezési bizniszhez - ahol így már nem kapott tisztességtelen előnyt a konkurencia - és abban is dolgozott egészen haláláig.