A töredékesen megértett vagy szándékosan félremagyarázott információmorzsákból szenzációkat gyártó történelmi bulvárban körülbelül száz éve fel-felbukkan a vád, miszerint Széchenyi István nem is teljesítette híres akadémiaalapító felajánlását. Mi az igazság: mennyire hitelt érdemlő e vád? Erre a kérdésre válaszolt az mta.hu-n megjelent írásában Fónagy Zoltán történész, a Magyar Tudományos Akadémia BTK Történettudományi Intézet tudományos főmunkatársa.

A nevezetes felajánlás 1825. november 3-án a pozsonyi országgyűlés alsótáblájának ún. kerületi ülésén hangzott el és igen hatásos belépőnek bizonyult a közéletbe a 34 éves huszárkapitány számára.

A szándék bejelentése után öt nappal, november 8-án Széchenyi három alapítótársával kiállította – József nádornak és az országgyűlésnek címezve – „kötelező nyilatkozatát”: „És ezen alkotmánynak első fundamentum kövéül kívántuk mi következő ajánlásainkat tenni; gróf Széchenyi István egy esztendei jövödelmét, Vay Ábrahám nyolcezer conventionális értékű forintokat. Gróf Andrássy György tíz ezer conventionális értékű forintokat. Gróf Károlyi György fél esztendei jövödelmét.”

A még mindig csak szándéknyilatkozatnak tekinthető kötelező nyilatkozat után a jogászok megszerkesztették a négy nagy adakozó közös alapítólevelét, amelyet azután 1826. március 19-én írtak alá.

Széchenyi kötelezettségvállalásának módjában a kortársak semmi kivetnivalót, semmi szokatlant nem találtak. A korszakban szinte minden jelentősebb alapítvány így jött létre: a felajánlók a felajánlott összeg évi kamatainak fizetésére kötelezték magukat, akár egy intézmény működésének támogatásáról, akár pl. egy ösztöndíj alapításáról volt szó.

Hogy a 3600 forint, amit a gróf, illetve örököse évente befizetett az Akadémia pénztárába, milyen jelentőséggel bírt az egyesületként létrejött intézmény költségvetésében, jól érzékelteti a következő adat. Az Akadémia első 27 rendes tagja közül 12-en kaptak fizetést, mégpedig a Pest-Budán lakók évi 500, a vidékiek 300 forintot. Tehát a 3600 és 6000 forint között mozgó személyi költségek több mint felét egyedül Széchenyi alapítványa állta.

Az elszánt mítoszrombolók néha az Akadémia más nagyvonalú mecénásainak adományaival összevetve próbálják meg legalább relativizálni Széchenyi érdemeit. Az egyik ilyen a bankár Sina Simon báró adománya: ő százezer forintot adott az Akadémia székházának építésére 1859-ben. Erről így ír Fónagy Zoltán:

Természetesen nem szabad lebecsülni a tudományos élet infrastruktúrájának, így az intézmény tekintélyét is kifejező székháznak a fontosságát, de az Akadémia lényegét mégiscsak a tudomány művelőinek – a 19. században még az irodaloméinak és a művészetekéinek is – megszervezése, a legkiválóbbak egzisztenciális biztonságának megteremtése képezte. Ha Széchenyi nem kezdeményezi 1825-ben a Tudós Társaság megalapítását, és a következő évtizedekben nem válik a nemzeti művelődés fő motorjává, milyen célra építettek volna reprezentatív székházat az 1860-as években?