A Hooters közismert alsó középkategóriás amerikai étteremlánc, pár éve Budapesten is megnyitottak. A sikerüket az egyedi atmoszférára alapozzák, azt meg a pincérnők egyenruhájára, ami szűk fehér pólóból, apró narancssárga rövidnadrágból és kacér mosolyból áll. A vendégek jellemzően férfiak, akik nagyon élvezik, hogy itt lehet flörtölni a pincérlányokkal, és sokszor még azt is elhitetik magukkal, hogy a pozitív fogadtatás az ellenállhatatlan karizmájuknak és férfias sármjuknak szól, nem a borravalónak.

A nem túl bonyolult üzleti modell fényesen bejött, az 1983-ban alapított láncnak ma már több mint 400 étterme üzemel világszerte. A leglátványosabb terjeszkedési tervük azonban csúnyán besült; ugyan ki gondolta komolyan, hogy ugyanerre az alapra lehet légitársaságot is építeni?

A Hooters a gerillamarketingben és a bulvársajtó kezelésében mindig is nagyon ügyes volt, tulajdonképpen ennek köszönhetik, hogy a nyolcvanas években ki tudtak emelkedni a hasonló profilú éttermek közül (mert azért lássuk be, a szexi pincérnő semmiképpen nem egy eredeti és sosem látott ötlet a vendéglátás történetében). Amikor a Superbowlon vesztes amerikaifoci-csapat testületileg egy Hootersben fojtotta sörbe és csirkeszárnyba a bánatát, vagy amikor a szovjet bokszválogatott látogatott el az egyik floridai Hooters-étterembe, instant bulvárszenzációk lettek, és óriási ingyenreklámot adtak az étteremnek. Valami hasonló marketinges trükknek szánta a vezetést azt is, amikor 2003-ban Hooters Air néven légitársaságot indítottak.

2003 nem volt éppen optimális időpont Amerikában egy új légitársaság indítására. Az iparág éppen csak átvészelte 9/11 sokkját (15 milliárd dolláros állami segély mentett meg egy csomó céget a csődtől), de a terrortámadás után megcsappant repülési kedv és a szigorúbbá és költségesebbé vált biztonsági előírások elég rosszat tettek az üzletnek. Ehhez jött még az üzemanyagár, ami a boldog békeidőkben, 1998–99-ben 30-40 cent per gallon között mozgott, de 2003 elejére elérte az 1 dolláros lélektani határt. És mindennek a tetejébe elkezdtek hódítani a fapados járatok, elszipkázva a belföldi forgalom jó részét a nagy cégek elől, amelyek nagyon csábító törzsutasakciókkal próbálták megtartani az utasaikat. Az utasszállító repülés teljes piaca 13 milliárd dolláros veszteséget termelt 2002-ben. Na, ebbe a vérzivataros konkurenciaharcba ugrott bele a Hooters 2003-ban, mondván, nem baj, ha nincs nyereségünk, milyen jó reklám lesz az étteremláncnak a sok Hooters-repülő.

A piaci viszonyokból adódóan elég könnyű volt új légitársaságot indítani, csak fel kellett vásárolni egy frissen csődbe ment konkurens repülőit, átvenni a szakembergárdát és az összes szükséges engedélyt. A Hooters így lett a Pace Airlines nevű mini légitársaság utódja, hat darab Boeing 737-essel és egy 757-essel a flottájában. A Hooters Air főhadiszállása Myrtle Beach lett Dél-Karolinában, ez az amerikai golfturizmus egyik központja, közel száz golfklub várja a játékosokat. A légitársaság főleg erre koncentrált, plusz egy kicsit Las Vegasra, a Bahamákra és Floridára. A terv az volt, hogy a családi nyaralásokra utazókat feladják, de a golfozni, pókerezni vagy legénybúcsúzni igyekvő bulituristák imádni fogják az éttermekből ismerős hangulatot.

A Hooters-színekre festett gépeken mindegyik útra 99 dollárba került a jegy, ami fapados árnak számít, viszont az ellátást a turistaosztály fölé lőtték be: kiszedtek a gépekből egy csomó üléssort, hogy kényelmesebben elférjenek az utasok, fekete bőrborítást kaptak az ülések, és korlátlan ingyensnacket és -italt is adtak. Bónusznak minden gép személyzetéhez tartozott a stewardesseken felül két Hooters-lány, akiknek az volt a feladatuk, hogy a szokásos pincérnő-egyenruhában az utasokkal csevegjenek, és ajándéktárgyakat áruljanak.

Bár az ár-érték arány elég vonzó volt, és a járatok célpontjai is népszerűek, a nép nemigen tolongott a repülős Hooters-élményért. Ahogy az utólagos elemzések kimutatták, ennek két rendkívül banális oka volt. Egyrészt a gépen nem a Hooters-éttermekben megszokott ételt kapták az utasok. Egy csomó ok miatt képtelenség lenne elvárni, hogy egy utasszállítón frissen süssék a csirkeszárnyat és a hamburgert, de az utasok ezzel együtt is csalódottak voltak, amikor csak a más légitársaságoknál is megszokott repülős kaját ehették az étterem repülőin. Másrészt a Hooters-lányok miatt sokan nem bíztak a személyzet hozzáértésében, valami miatt úgy képzelték, hogy a pilóták és utaskísérők sem komolyan képzett szakemberek.

Ehhez még hozzájött, hogy a kerozin ára tovább emelkedett, és 2005-ben a Katrina és a Rita hurrikánok miatt még külön az egekbe szökött, elérve a 2,4 dollárt. Az abszolút csúcs aztán 2008-ban 3,89 dollár volt, de a Hooters Air ezt már nem érte meg: 2006 tavaszán, három év működés után lehúzták a rolót. A repülős kalandon a sajtóbeszámolók szerint 40 millió dollárt (mai árfolyamon kb. 13,5 milliárd forint) bukott az étteremlánc.