A vakfolt, görög nevén szkotóma a retina látóterében található rész, amiben nincsenek fényérzékeny receptorok. Mindenkinek vannak természetes vakfoltjai, de ezeket magunktól nem vesszük észre.

A vakfolt a szemen belül, a látóideg tetején helyezkedik el. Maga a látóideg az az idegcsoport, ami a szemgolyó hátsó részéhez csatlakozik, és onnan az agyig továbbítja a fényérzékeny receptorok által felfogott fényt. A kis kerek folt, ahol ezek az idegek a szemgolyóhoz csatlakoznak, látóidegfőnek hívják (papilla nervi optici); ebből teljesen hiányoznak a fényérzékeny sejtek. Ebből kifolyólag a látóterünkben automatikusan vakfolt képződik

.

Hogy ezt mégsem vesszük észre, annak az az oka, hogy mindkét szemünk saját látótere van akkora, hogy kompenzálja a vakfoltot. Az agyunk hozzászokott a vakfolt jelenlétéhez, és egy ügyes trükkel eléri, hogy az egyik szemünkből befutó információkkal kompenzálja azt, amire a másik szem nem láthat rá. Ezért látunk mégis teljes képet – az agyunk kitölti a vakfoltokat. (Az agy egyébként számos hasonló trükköt végez: a szem felépítése miatt tulajdonképpen az egész világot fejjel lefelé kéne látnunk, de az agyunk ezt a korrekciós munkát is elvégzi.)

A vakfoltok megléte tehát természetes, nem kell aggódnunk miatta. Vannak azonban anormális vakfoltok is. Ha ezek megjelennek a látóterünkben, érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis ez más betegségek jelenlétére utalhat. A látható vakfolt kialakulhat migrén vagy glaukóma (zöld hályog) miatt is, de a kiváltó oka lehet más szembetegség is, például makuladegeneráció (szemfenéki meszesedés), vagy retinaleválás is. A szemészek ilyenkor az Amsler-rács használatával ellenőrzik, hogy fellépett-e bármilyen károsodás.