Azt hihetnénk, hogy a rágógumi valami modern találmány, elvégre az ötvenes évek szocialista kultúrpolitikája a beatzenével és a Coca-Colával egyenrangú Sátánként kezelte. (Lev Trockij egy 1934-es munkájában azt jósolta: ha a szovjetek átveszik a hatalmat az Egyesült Államokban, három éven belül nem lesz rágógumi.)

A Központi Bizottságnak abban igaza volt, hogy a rágógumi, legalábbis a modern iterációja amerikai találmány, de nem a szocialisták megdöntésére született. Igaz, az első, kereskedelmi forgalomba hozott rágógumi pont ugyanabban az évben, 1848-ban jelent meg, mint a Kommunista kiáltvány. 

A rágózás évezredekkel korábbra visszanyúló természetes igény. Már a neolitkori civilizációkból, hatezer évvel ezelőttről is fennmaradtak olyan nyírfakéregnedv-maradványok, amikben a régészek fognyomokat találtak. Az ókori görögökről feljegyezték, hogy a híoszi pisztáciafa gyantáját rágták, az ókori maják meg a sapodilla nevű gumifa nedvét, a kaucsukot rágták. De az eszkimók, a kínaiak és a dél-ázsiaiak kultúrtörténetében is kapott pár bejegyzést a rágózás.

Az amerikai John B. Curtis figyelt fel rá, hogy az amerikai őslakos indiánok a lucfenyő gyantáját rágcsálják. Ebből kiindulva tervezte meg a saját, kereskedelmi forgalomba hozott rágcsálnivalóját. A State of Maine Pure Spruce Gum 1848-ban került a piacra; ez volt a világ első rágógumija. Két évvel később már ízesített változatban is a piacra dobta az ízesített paraffingumit, ami még az elődnél is népszerűbb volt.

1869. december 28-án William Finley Semple levédette a világ első rágógumi-szabadalmát, de ez nem tartotta vissza a rivális gyártókat, hogy hasonlóval próbálkozzanak. A mexikói elnök, Antonio Lopez de Santa Anna az 1870-es évek elején mutatta be a gumigyártó Thomas Adamsnek a chicle-t, az amerikai esőerdőkben őshonos fafajták kérgéből kinyerhető természetes latexanyagot.

A chicle-t nem lehetett használni a gumigyártásban, de az élelmiszeriparban igen. Adams 1871-ben levédette az első rágógumigyártó gép szabadalmát, és 1878-tól csíkokra vágva árusította a chicle-t, Adams New York Chewing Gum néven.

Ahhoz John Colgan zsenije kellett, hogy egy 1880-ban kifejlesztett eljárással hosszan tartó ízt is kölcsönözzön a rágónak, de a közönségsikert Adams harcolta ki. Neki köszönhetjük az első, automatából árult rágógumit is. A Tutti Frutti márkanevű édesség 1888-tól kapható az Egyesült Államokban, és legalább ilyen sikeres volt a ma is kapható Clichets, amit 1900-ban vezettek be. Adams később összeállt a jól ismert rágógumigyártóval, William Wrigley Juniorral is. Hogy ez a fúzió mennyire volt sikeres, azt jól mutatja, hogy a Wrigley's rágógumijai máig népszerű termékek.

A rágógumi, akármennyire gyűlölték is az imperialisták, sok hasznos tulajdonsággal bír. A rágcsálással több oxigén jut az agyba, így javulnak a kognitív készségek és más agyfunkciók – pont ellenkező hatást ér el, mint egy marxista-leninista szeminárium. A mesterséges édesítőszerek nem roncsolják a fogakat, viszont csökkentik a lerakódás mértékét. A rágózás ráadásul folyamatos nyáltermelésre is ösztönöz, így elkerülhető a kellemetlen szájszag.