Koncertek és nagyobb rendezvények előtt bevett gyakorlat, hogy a résztvevők táskáját megszagoltatják a rendőrkutyákkal, hogy kiderítsék, nem akarnak-e drogot vagy robbanószert csempészni a rendezvény területére. Ezt a trendet több országban is követik: Németországban, Angliában és az Egyesült Államokban rendszeresen használnak ártalomcsökkentő kutyákat.

Az amerikai K9-es rendőrkutyákat általában egy vagy két célra képzik ki. Az egy célra (single purpose) használt állatokat többnyire fedezetként használják, vagy személyes védelemre, esetleg nyomkeresésre. A kettős célú (dual purpose) kutyák általában ugyanazt a kiképzést kapják, mint a többiek, de ezenfelül kábító- és robbanószerek kiszimatolására is megtanítják őket.

Ez nem az állatokon múlik, hanem a kiképzőiken, akik nem tanítják meg a kutyákat kétféle célpontot kiszimatolni. Ez látszólag értelmetlennek tűnik. Hát nem lenne hasznosabb egy multifunkcionális rendőrkutya, aki egyszerre két feladatot is elláthat? Vagy talán nem elég kifinomult a szaglásuk, hogy mindkettőre alkalmasak legyenek?

Mindkét kérdésre igen a válasz, mégsem ez a bevett gyakorlat. A kutyák bármit megtalálhatnának, de ha meg is találják a kiszemelt célpontot, legfeljebb ugatással tudják jelezni, hogy kapás van. És itt jönnek képbe a biztonsági protokollok. A rendőrségnek ugyanis máshogy kell reagálnia, ha bombát, illetve kábítószert találnak.

Ha a kábítószer-elhárítás egyik rendőrkutyája szimatot fogva csaholni kezd, a kutyát kísérő rendőrtiszt joggal gyanakodhat rá, hogy az illetőnél van valami. Így külön engedély nélkül is belenézhet a táskájába vagy a járművébe. De ha a bombakereső kutya jelez, az eljárás is más lesz: ilyenkor az intézkedő rendőrnek kötelessége kiüríteni és biztosítani a környéket, majd a bombafenyegetés protokollját kell követnie. Így már érthető, hogy miért tartanak külön kutyát bombákra és kábítószerekre: a rendőrök így tudhatják, hogy az ugatásra házkutatással vagy evakuálással kell reagálni.

További érdekesség, hogy a rendőrkutyákat németül szokták kiképezni. Hihetnénk, hogy a német nyelv alkalmasabb parancsszavak ordibálására, de nem ez az oka. Bár valószínűtlen, hogy a jó nevelést kapott kutyák másra is hallgatnának, mint a kiképzőjükre, az idegen nyelvű parancsszavak épp azt biztosítják, hogy ez így is maradjon. Németországon kívül ugyanis viszonylag kevesen beszélnek német nyelven, így a kutyákat kisebb eséllyel lehet hamis parancsokkal félrevezetni.

A német utasításoknak történelmi okai is lehetnek, mivel a szolgálatteljesítő kutyák kiképzését először Németországban vezették be, és a munkakutyák nagy százaléka még mindig a legjobb hírű német vagy európai kennelekből származik.