A szovjeteknek volt víz alatti gépfegyverük
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
Amit Pelikán József gátőrnek még egy röhejes tanúvallomásban kellett volna előadnia Bacsó Péter filmjében, az a szovjet haditechnikában – legalábbis részleteiben – valósággá vált. Az imperialista békaemberek és búvárkommandósok létezését a Szovjetunió nagyon komolyan vette. Ezért úgy döntöttek, hogy víz alatt használható lőfegyvereket terveznek, hogy a búvárok víz alatt is lyukakat lőhessenek egymásba.
A szovjet katonai búvárok az 1960-as évek végéig az SPP–1M víz alatti pisztolyt, illetve késeket használtak. A Precíziós Gépgyártásra Szakosodott Központi Tudományos-kutató Intézet az 1970-es években kezdte el a víz alatti használatra szánt gépkarabély fejlesztését. 1975-re készültek el a Kalasnyikov AK-47-es dizájnján alapuló APS-sel. Bár az AK-47-es korlátozott formában használható víz alatt, a katonai búvároknak szánt fegyverrel szemben egészen más követelményeket kell támasztani.
Az APS (Avtomat Podvodnyj Szpecialnyj) 120 milliméter hosszú, 5,66-os kaliberű dartokat vagy flecsetteket lőhetett, ami viszonylag stabilan tud haladni a vízben. A lövedék stabilitását és pontosságát az alakja határozza meg. A vízállóvá tett lövedékek hüvelyében ugyanúgy lőpor van, mint a hagyományos töltényekben. A lőszer kialakítása miatt a lövedék röppályája stabilabb, és csak hosszabb távon veszít az energiájából.
A tár alakját a hosszú lövedékek formája határozta meg; egy tárba összesen 26 töltény fér. Az APS ugyanúgy gázdugattyús fegyver, mint az AK-, de nyitott tolózáras; így a víz folyamatosan a csőben maradhat, és ez segít a lövedékek stabilizálásában. A karabély tűzgyorsasága víz alatt 500 lövés percenként. A lőtávolsága a vízmélységtől függően változik: 5 méter mélységben 30 méterre hord, 100 méteren viszont már csak 10 méterre.
Az APS igen jól használható víz alatt, bár megvoltak a hátrányai. Ilyen volt a széles tár, aminek az ellenállása miatt nehéz volt pontosan célra tartani a víz alatt. A vízmélységgel változó hatótávolság sem könnyítette meg a búvárok dolgát, ahogy az sem, hogy az APS a szárazföldön sokat veszített a hatékonyságából. Emiatt kénytelenek voltak minden bevetésre kétféle fegyvert – illetve a búvárpisztolyt – magukkal vinni.