Ausztrália délnyugati csücskében, egy elhagyatott félszigeten van egy tó, Hillier-tónak hívják. Nem túl nagy, 600 méter hosszú, 250 méter széles, majdnem szabályos téglalap alakú. Sűrű erdő veszi körül, a megközelítése így a szárazföld irányából elég nehézkes; az egészen közeli óceánpart felől szoktak a turisták átvágni az erdőn a tóhoz. Ezért:

Igen, a tó vize természetesen ilyen neonrózsaszín, a YouTube-on több száz videó található turistáktól, akik úsznak benne, vagy a levegőből örökítették meg (fentről nézve egyébként sokkal élénkebb a rágógumiszín). A tavat 1802-ben fedezte fel egy Matthew Flinders nevű brit felfedező, amikor a világon elsőként körbehajózta Ausztráliát. A tó már akkor is ilyen színű volt a feljegyzései szerint. A dolog nem optikai csalódás: ha kimerünk a tó vizéből egy kicsit egy üvegbe, ott is megtartja az árnyalatát.

Még egy különlegessége van a Hillier-tó vizének: brutálisan magas a sótartalma: 30-35% körüli a vízállástól függően, ami nagyjából a Holt-tengerével mérhető össze, az óceánok vizénél pedig kb. tízszer sósabb.

A két furcsaság összefügg: a rettentően sós vízben semmilyen, mikroorganizmusnál bonyolultabb létforma nem él meg, viszont különösen nagy mennyiségben tenyészik benne a sós vizet kimondottan kedvelő Dunaliella salina alga. Az alga nagy mennyiségben termel úgynevezett karotenoid vegyületeket, a sárgarépában található, és annak színét adó béta-karotin közeli rokonait. Mivel a Dunaliella salina évezredek óta háborítatlanul, és tulajdonképpen egyedül lakik a tóban, szépen telenyomta rózsaszín karotenoid pigmentvegyületekkel. Amik egyébként teljesen ártalmatlanok, így a tóban nyugodtan lehet fürödni, és ha nem lenne extrém módon sós, akár meg is lehetne inni a vizét.

A Hillier egyébként nem az egyetlen rózsaszín tó a világon: a szenegáli Retba-tó (szintén az extra magas sótartalom és a Dunaliella salina miatt) egészen hasonló árnyalatú.