Lonnie Johnsonnak kemény gyerekkora volt, szüleinek épp csak arra volt pénzük, hogy fedél legyen a fejük fölött, és enni tudjanak adni neki és öt testvérének. A játékaikat emiatt általában nem boltban vették meg, hanem maguknak barkácsoltak. Az 1949-es születésű fekete srácnak a szegénység mellett még a szegregációval is szembe kellett néznie, de ez sem akadályozta meg abban, hogy a neves Tuskegee Intézetben mérnöki diplomát szerezzen, és elmenjen dolgozni a NASA-hoz.

Az űrhivatalnál rábízott munka vezetett a Super Soaker nevű vízipisztoly kifejlesztéséhez. Johnson a Jupiterre tartó Galileo küldetésen dolgozott 1982-ben, és minden este otthon is szorgalmasan folytatta a munkát. Abban reménykedett, hogy feltalál egy újfajta hőpumpát, amely az ózongyilkos freon nélkül is működik.

Ez nem jött össze.

Az erősebben és messzebbre lövő vízipisztoly akkora sláger lett, hogy az ötletet megvásárló Larami Corp. három év alatt 27 millió darabot adott el belőle, egyenként tíz dollárért. Aztán a céget felvásárolta a Hasbro, és mostanáig több mint 200 millió Super Soaker kelt el a világon. Összesen több mint egymilliárd dolláros forgalmat hozott a játékgyártó cégeknek, és bekerült minden idők leghíresebb játékai közé. 

Ebből szépen meggazdagodott Johnson, és a befolyt profitból végre tényleg a bolygó megmentésére fókuszálhatott: a Johnson Research and Development nevű vállalata napelemek és akkumulátorok továbbfejlesztésével foglalkozik.