Lydia Fairchild 2002-ben munkanélküli lett, és szociális segélyt kért. Az ilyenkor szükséges papírmunkának az Egyesült Államokban az is része, hogy genetikai vizsgálattal kell igazolni, hogy a gyerekek valóban azoké, akik benyújtották a segélykérelmet. Fairchild és a gyerekek apja, Jamie Townsend el is végezték a szükséges vizsgálatokat. Az események itt bizarr fordulatot vettek.

Képzelje el, hogy kínnal-keservvel megszül két gyereket, majd felneveli őket, hogy egy szép napon azzal szembesüljön, hogy azok a gyerekek nem is a magáé!

Fairchild akkor 26 éves volt; két gyermek anyja, és éppen a harmadikkal volt várandós. A Washington állambeli Szociális Osztály behívatta Fairchildot, hogy kiderítsék, mi történt – természetesen csalásra gyanakodtak. Fairchild azt hitte, egy rutinszerű elbeszélgetésre számíthat egy szociális munkással, de amint megérkezett, kétségbeesve vette tudomásul, hogy bűncselekménnyel vádolják.

Amint leültem, bejöttek a szobába, bevágták az ajtót, és olyan kérdésekkel bombáztak, hogy "Kicsoda maga?"

Ekkor szembesítették a DNS-tesztek eredményeivel is. Ezek mindennel szembe mentek, amit addig a családjáról gondolt. Igen, a gyerekek apja kétségkívül Townsend volt, de a teszteredmény szerint nem ő volt az anyjuk. Fairchild biztos volt benne, hogy tévedés történhetett, de a szociális munkás kötötte az ebet a karóhoz, hogy a DNS-teszt 100 százalékig megbízható.

Farichildtól nemcsak a segélyt tagadták meg, de azzal is megvádolták, hogy béranyaként dolgozik, és az államot akarja megvágni. Fairchild felidézte a szociális munkást, aki a szemébe vágta:

Tudja, bármikor megtehetnénk, hogy elvesszük magától a gyerekeket.

Fairchild pánikba esett; hogyisne, hiszen tudta, hogy az ő gyerekei voltak. Hazarohant, előkereste a fényképeket a terhessége idejéből, a gyerekek születési bizonyítványával együtt. Felkereste a szülészorvosát, dr. Leonard Dreisbach-t, aki mindkét gyereke születésénél ott volt. Dreisbach megígérte, hogy tanúskodni fog mellette a bíróságon.

Twin Peaks

Az ügyészséget megdöbbentette az eset. Az egyik ügyész az orvosi szakirodalomban keresett magyarázatot a jelenségre. Ekkor bukkant rá egy 1998-as esetre, ami hasonlított Fairchildéra.

Karen Keegan 52 éves volt és veseátültetésre szorult. A felnőtt fiai azonnal jelentkeztek donorként. Ilyenkor genetikai vizsgálatot végeznek, hogy megállapítsák, elvégezhető-e a műtét. De a teszt azt az eredményt hozta, hogy a fiúk DNS-ének semmi köze az anyjukéhoz.

A Keegannel végzett vizsgálatok végül kiderítették, hogy Karennek kimérája volt – egy meg nem született ikertestvére. A kétpetéjű ikrekkel előfordulhat, hogy még az anyaméhben, a fejlődés igen korai szakaszában összekapcsolódnak, és két, teljesen különböző DNS-lenyomatot olvasztanak össze.  Vagyis – szigorúban biológiai értelemben – Keegan egy testben volt több ember.

A DNS-t azért szokták elfogadni perdöntő bizonyítékként, mert teljesen egyedi. De akinek kimérája van, az többféle DNS-mintát is adhat. Mint kiderült, Fairchilddal is ugyanez volt a helyzet: lényegében ő maga volt egy testben a saját ikertestvére is. Hogy erre senki nem gondolt, annak az lehet az oka, hogy az egész világon csak 30 hasonló esetet dokumentáltak.

A bíróság elfogadta a magyarázatot, és felmentette Fairchildot.