A tragikus sorsú elsüllyedt luxus-óceánjáró, a Titanic roncsait 1985-ben találta meg egy amerikai expedíció az Atlanti-óceán fenekén. Robert Ballard oceanográfus és csapata ezzel az akcióval egy csapásra világhírűvé vált, és azóta is sorra fedezik fel a híres elsüllyedt hajók maradványait: a legendás második világháborús német hadihajó Bismarckot, a midwayi csatában elpusztult amerikai repülőhordozó USS Yorktownt, meg még számtalan egyebet.

Az azonban kevésbé ismert, hogy a világ leghíresebb hajóroncsa, a Titanic felfedezése valójában egy titkos katonai akció mellékterméke volt. Ballardot a haditengerészet azzal bízta meg, hogy két elsüllyedt amerikai atom-tengeralattjáró roncsait derítse fel, és vizsgálja meg, hogy a reaktorok mennyire vannak biztonságban. Az akció fedősztorija az volt, hogy a Titanicot keresik. És végül mind a három roncsot megtalálták.

Amióta atommeghajtású tengeralattjárók léteznek, kilenc ilyen süllyedt el baleset következtében. Pontosabban tíz, ugyanis a szovjet K–429-esnek kétszer sikerült ezt eljátszania – a második kiemelés után aztán le is szerelték. A nyílt tengeren balesetet szenvedett és elsüllyedt tengeralattjárók nagy része azonban most is ott pihen a tengerfenéken, több száz vagy akár több ezer méteres mélységben. Ez nyilván elég aggasztó abból a szempontból, hogy a hajókat egykor hajtó nukleáris reaktorokat is ott eszi a tengervíz meg a rozsda évtizedek óta.

Az amerikaiakat is érthetően idegesítette, hogy két atom-tengeralattjárójukat is elveszítették az Atlanti-óceánon, és évtizedekig azt sem tudták, hol vannak a roncsaik, nemhogy azt, hogy biztonságban vannak-e a reaktorok. A USS Thresher 1963-ban veszett oda egy mélymerülési tesz során, 129 fős legénységgel, a USS Scorpion pedig öt évvel később, rejtélyes, máig nem tisztázott körülmények között szállt a hullámsírba, 99 tengerésszel. A haditengerészet évekig kutatott nagy erőkkel a maradványok után, mindhiába. Az esetleges radioaktív szivárgás és a vele járó környezeti katasztrófa mellett persze fontos oka volt ennek az is, hogy egyáltalán kiderüljön, mi történt az eltűnt Scorpionnal, na meg az, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy nem kerültek valahogy az oroszok kezébe a csúcstechnológiás haditechnika roncsai.

Robert Ballard közel húsz évvel később keveredett csak bele a történetbe, ő elismert óceángeológus volt, és a tengerfenék feltérképezésével foglalkozott. Részt vett például azon az expedíción, amin felfedezték a fekete kéménynek nevezett mélytengeri képződményeket; ezek olyan látványos tengerfenéki gejzírek, amelyek akár 400 Celsius-fokos vizet okádnak az óceánba. Ballard a hetvenes évek eleje óta kereste a Titanic roncsait, és épített ehhez különféle félautomata, felszínről irányított kutatórobotokat és mini-tengeralattjárókat. 1982-ben készült el az Argo nevű mélytengeri robot terveivel, amivel már reális esély látszott a kutatás olyan nagy mélységben is, ahol a Titanic roncsait sejtették. Ez, mint utólag kiderült, kb. 3700 métert jelent a tengerszint alatt, ahová a fény már bőven nem jut le, a nyomás pedig 370 bar.

Ballard megkereste az amerikai haditengerészetet, hogy finanszírozzák meg a gép megépítését, akiknek pont kapóra jött a dolog. Közölték Ballarddal, hogy őket messzemenőkig nem érdekli a Titanic, viszont egy ilyen robottal új reményt kaphatna a USS Thresher és a USS Scorpion felkutatása. Végül abban állapodtak meg, hogy a haditengerészet megépíti az Argót, és megszponzorál egy expedíciót, aminek a nyilvánosság felé mutatott célja a Titanic megtalálása, de valójában a két atom-tengeralattjáró megkeresése az igazi küldetés.

Az expedíció 1985-ben indult el, és teljes sikerrel zárult. A tengerfenéken a hajók süllyedéséből származó törmelék nyomát követve sikerült megtalálni mind a két tengeralattjárót, és megbizonyosodni róla, hogy a reaktorok nem sérültek meg. A Scorpion roncsait megvizsgálva pedig megállapították, hogy alaptalan volt a gyanú, hogy egy szovjet hajó lőtte volna ki. Mivel a két tengeralattjáró megvizsgálása után még pár nap hátravolt az expedíció előzetesen megtervezett idejéből, a haditengerészet tábornokai engedélyezték Ballardnak, hogy azt a Titanic keresésére fordítsa – és így sikerült végül belefutni az évtized régészeti szenzációjába, az egykori luxushajó roncsába.

A titkos küldetésről Ballard több mint húsz évvel később, 2008-ban beszélt csak először egy National Geographic-dokumentumfilmben.