Milyen hülye kérdés már ez, hát olyan színű, amilyen színű tárgyat elé tesznek. Na és alapban, ha nem tesznek elé semmit? A kérdés elég filozofikusnak tűnik, a „van-e hangja a kidőlő fának, ha nem hallja senki?” vonalon, de valójában nem az. Viszont ahhoz, hogy megválaszoljuk, kicsit messzebbről kell kezdenünk: mit jelent az, hogy valami valamilyen színű? Mi az, hogy szín?

A szemünk az elektromágneses sugárzás egyes hullámhosszait érzékeli színekként, nagyjából 380 és 750 nanométer között. Ezt nevezzük a látható fény spektrumának, ami a lilával indul 380 nanométeren (ez alatt az ultraibolya sugárzás van), aztán jön a kék, a zöld, a sárga, a narancs, végül a vörös, hogy aztán utána, 750 nanométer fölött átlépjünk az infravörös sugárzás területére. Egy tárgy színét tehát az határozza meg, hogy a rá eső fényből melyik hullámhosszt veri vissza a szemünkbe. Ha semmilyet, mert mindet elnyeli, akkor fekete.

A tükör esetében ott a probléma, hogy – mivel tetszőleges színű tárgy tükörképét meg tudja jeleníteni – minden hullámhosszt visszaver. Milyen színű az a fény, amiben az összes hullámhossz képviselteti magát? Fehér. Viszont mielőtt elkönyvelnénk, hogy oké, akkor a tükör fehér, felvetődik a kérdés: ez azt jelenti, hogy a fehér színű dolgoknak tükörként kellene viselkedni? Nyilván nem, hiszen azt valószínűleg észrevettük volna, ha az arcunkat látnánk, ha ránézünk egy fehér papírlapra vagy a frissen esett hóra. A fehér színű dolgok ugyanis szanaszét szórják a rájuk eső fényt, és így jut a szemünkbe az összes hullámhosszt tartalmazó turmix. A tükör viszont minden fénysugarat egyenesen ver vissza, így alakítja ki a tükörképet.

A tükör színének megállapítására egy 2004-es kísérletben amerikai és spanyol kutatók roppant egyszerű módszert vetettek be: két tükröt állítottak egymással szembe. Ilyenkor a két tükör végtelen ciklusban tükrözi vissza egymást, úgynevezett tüköralagutat létrehozva. Ezt két tükörrel magunk is kipróbálhatjuk, és azt fogjuk észrevenni, hogy a végtelen tükörkép enyhe zöldes árnyalatot kap, és a szín annál intenzívebb, minél több ide-oda tükröződésen van túl a kép adott részlete (magyarul a tükör közepén erősebb).

Ennek az az oka, hogy a tükrök a gyakorlatban nem tökéletesek, és egyes hullámhosszokat jobb hatásfokkal vernek vissza, másokból meg egy picivel többet nyelnek el, vagy szórnak szét. A különbség nagyon kicsi, egy visszatükröződés során nem is vesszük észre szabad szemmel (ezért színhelyes a tükörkép), de a tüköralagútban minden egyes ide-oda tükröződés során összeadódik ez az effekt. A kutatók kimérték, hogy a legjobb hatékonysággal a 495 és 570 nanométer közötti hullámhosszú fényt verik vissza a ma használatos, vékony ezüstréteggel operáló tükrök, az összes többi esetében nagyobb a veszteség. Ezt a hullámhosszt mi zöld fényként érzékeljük. Tehát amikor mi azt látjuk, hogy a tükörkép nagyon sok visszatükröződés után elkezd elzöldülni, az valójában azt jelenti, hogy az összes többi szín gyengül, nem azt, hogy a zöld erősödik.

Viszont, mivel a tükör a zöld fényt egy picivel jobban veri vissza, mint az összes többit, ez azt jelenti, hogy a tükör valójában egészen halvány zöld színű.