A nácik csodamercije 1938-ben 432 km/h-val repesztett
További Ma Is Tanultam Valamit cikkek
- A világ leghalálosabb kertjébe csak saját felelősségre és kísérővel lehet belépni
- 50 éves Lucy, a világ leghíresebb fosszilis popsztárja
- Jaj annak a férfinak, aki nem jól udvarol, megeszi a nő!
- Eljárt az idő a nyolc óra felett: négyórás az ideális munkanap
- A cikkcakkos tengerpartok az őrületbe kergetik a matematikusokat
November elején megdöntötték a közúton mért egy kilométeres átlagsebesség rekordját, a Koenigsegg Agera RS 447,2 km/h-val száguldott Nevadában. A rekord viszont, amit megdöntött, nem új keletű volt, a Mercedes szuperkocsijának 1938-as csúcsát nyomta le. De hogy is volt a 80 éves nácimercivel?
1938 januárjában járunk, bő másfél évvel a második világháború kitörése előtt. Pár éve adták át az 5-ös névre keresztelt Frankfurt-Darmstadt autópályát, amin akkoriban időnként gyorsasági teszteket is végrehajtottak.
Egy ilyen tesztre érkezett november 5-én a háromszoros gyorsasági Európa-bajnok Rudolf Caracciola, a Forma-1 előtti autóversenyzés legsikeresebb pilótája, a Mercedes-Benz gyári versenyzője – az Ezüst Nyilak korszakát éltük, amikor a Mercedes mához hasonlóan verhetetlen volt –, és különc partnere, a ma is futurisztikusnak ható Mercedes-Benz W125 Rekordwagen.
A W125 Rekordwagent az 1937-es Európa-bajnok W125 alapjaira építették,
Ehhez egyedi külső vázat építettek, ami szinte felfoghatatlanul hatékony aerodinamikai mutatóval bírt, a légellenállási együtthatója elképesztően alacsony volt: hivatalosan 0,157-es együtthatóra mérték be a kocsit. A széles körben elterjedt mai sorozatgyártású autók közül a Tesla Model 3 a legjobb a maga 0,23-as számával, ezt követi a 2016-os Toyota Prius 0,24-gyel. Ezeket simán lekörözte a német csodagép a 30-as évekből.
Persze a váz mellett a motorját is lecserélték, a soros nyolchengeres helyére egy V12-es duplaturbót kapott, ezt is részben azért, hogy laposabb legyen az egész szerkezet. A motor 725-736 lóerő közötti teljesítményre volt képes,
Ez a sebesség két, egy-egy kilométeres szakasz átlagsebessége, a csúcssebesség, amit elért a W125 Rekordwagen, kicsivel több, 432,692 km/h volt. Az abszolút sebességi rekordot így sem döntötte meg, Malcolm Campbell 1935-ben a utah-i bonneville-i sós síkságon 482,8 km/h-val repesztett végig Bluebird-prototípusával.
A legenda szerint a Mercedes-Benz kinézete, és rettentő erős hangja miatt félelmet keltett a bámészkodó tömegben, de a Caracciola nem nagyon foglalkozott velük, villámgyorsan lenyomta a tesztet, és reggel 9-kor már a győzelmi reggelijét fogyasztotta a Mercedes-Benz fejeseivel.
Nem véletlen persze, hogy megijedtek a hangtól: se hangszigetelés, se komolyabb hűtés nem járt a motorhoz, mivel egyedül a gyorsaság lebegett a tervezők szeme előtt. Hűtés azért valamennyire kellett, elöl két apró légbeömlő nyílást hagytak, a többit egy 500 literes, vízzel és jéggel töltött tartály oldotta meg.
A tragikus sorsú kihívó
Az sem véletlen, hogy nem győzelmi vacsorát, hanem reggelit fogyasztott Caracciola, a csúcsdöntése után másfél órával ugyanis már rajtnál is volt a kihívója, Bernd Rosemeyer eaz Auto Union (mai Audi) V16 Streamliner volánja mögött. A terv az volt, hogy a lehető leggyorsabban válaszoljanak a rivális Mercedes-Benz rekordjára, ezért Rosemeyert azonnal autóba ültették.
A V16 Strealliner alapja is egy versenyautó, a Type C volt, amit az Avusrennen versenypályára fejlesztettek ki – ami tulajdonképpen két kilenckilométeres egyenes, közte két kanyarral. Az északi éles szögben döntött volt, ezt Halálfalnak nevezték, mert a külső szélén könnyen le lehetett repülni a pályán. Mivel az Auto Union az Avusrennenre készítette fel a kocsit, az tökéletes volt egy sima egyenesre, csak a borításra kellett pár plusz elem, hogy még jobb legyen a légelvezetése, és még gyorsabb legyen.
Valószínűleg itt alkottak túl jót az Auto Union mérnökei, akik nem is tudták pontosan, mit csináltak, mert nem tudták, hogy Bernoulli törvényével van dolguk, amit a 70-80-as évek óta kihasználnak az F1-kocsik tervezésénél is.
A feltételezés szerint túl jó kocsit építettek, mert a Streamliner alatt nagyon alacson lett a nyomás, amitől a kocsi valósággal odatapadt az aszfaltra az így keletkező leszerítóerő miatt, amit az utólag felszerelt kasztnielemek okoztak. Csakhogy ezt nem bírta felfüggesztés, a kocsi elkezdett balra húzni, Rosemeyer jobbra ellenkormányzott, elvesztette az irányítását a gép fölött, majd a levegőbe repült, és egy felüljáró-pillérbe csapódott. Rosemeyer kirepült a kocsiból, és életét vesztette.
Eközben valószínűleg pár pillanatra gyorsabban ment, mint Caracciola, de a tragikus baleset miatt a rekordját soha nem hitelesítették.