Bár az igazi kávéínyencek úgy néznek a koffeinmentes változatokra, mint az alkoholmentes sörre vagy a guminőre szokás, tény: a koffeinmentes szuper találmány mindazoknak, akik a kávé ízét szeretik, de a koffein hatásait inkább kihagynák. (Akkor is, ha a közismert hatások között azért bőven akad tévhit is.)

Kávét nagyon régóta fogyaszt az emberiség, de abban a formában, ahogy ma isszuk, vagyis forró reggeli italként, csak a 15. században kezdett el felbukkanni, és a 17.-ben elterjedni (azelőtt a tipikus napindító ital a sör volt Európa-szerte). A koffeinmentes kávét az 1900-as évek elején egy Ludwig Rodelius nevű német illető találta fel, hogy hogyan, arról két eredetmítosz is forog. Az egyik szerint tudatosan kereste a kávé koffeintelenítésének útját, mert az apja a túl sok kávéivással súlyosbított szívbetegségbe halt bele. A másik szerint a kávékereskedőként dolgozó Rodelius egyszer balesetet szenvedett, és kis híján elsüllyedt hajóról származó szállítmányt kapott, ahol a kávés zsákokat eláztatta a tengervíz. Mivel nem akarta kidobni, megvizsgálta, hátha fogyasztható így is a kávé – és meglepve vette észre, hogy a sós víz az ízt nem mosta ki belőle, csak az élénkítő-felpörgető hatást, vagyis az azért felelős koffeint.

Roselius 1905-ben szabadalmaztatta a koffeinmentes kávét, és céget is alapított a gyártására, a Kaffee Handels-Aktiengesellschaftot, ismertebb nevén Café HAG-ot (márkanévként máig létezik, a Jacobs Douwe Egberts kávés óriáscég gyártja). A koffeinmentes kávét eleinte a gazdagoknak szánt drága és különleges luxustermékként forgalmazták, aztán felkapta a 20. század elején Németországban kibontakozó Lebensreform mozgalom. Ez óriási divat volt a század elején Németországban, azt hirdette, hogy vissza a természetbe, vegetarianizmus, nudizmus, szexuális felszabadulás, természetes gyógymódok – és ezzel párhuzamosan a modern mérgektől való tartózkodás. Ilyen méregnek minősült az alkohol, a dohány és mindenféle drog. Ebbe az irányvonalba nagyszerűen beleillett a koffeinmentes kávé mint természetes és tiszta ital.

Bár a Lebensreform eredetileg politikailag egészen sokszínű mozgalom volt, a nácik a hatalomra kerülésük után ügyesen lenyúlták az alapötletet, és hozzácsapták a felsőbbrendű tiszta árja faj ideológiáját. Ennek jegyében hirdették meg például a világ első nagyszabású dohányzásellenes kampányát is. A koffeinmentes kávé tökéletesen illeszkedett a náci egészségreformba, és óriási erőkkel fogtak a népszerűsítésébe, az 1930-as évek végére gyakorlatilag államilag támogatott hivatalos reggeli itallá téve. Különösen a fiatalok köreiben propagálták: a Hitlerjugend kézikönyveiben például egyenesen az szerepelt, hogy a koffein méreg minden formájában és mennyiségben, így az árja faj jövője érdekében kerülendő a fogyasztása, helyette a koffeinmentes kávé az ajánlott.

Maga Roselius és a nácik kapcsolata nem volt egyértelmű. Feljegyezték róla, hogy személyesen találkozott Hitlerrel, aki a 20-as években a náci párt egyik lehetséges szponzorát látta az akkor már dúsgazdag kávémágnásban. Roselius vonakodott a politikai elköteleződéstől, és a nemzetiszocialista párt kétszer is visszadobta a jelentkezését, mert a művészetek mecénásaként egyébként olyan kiállításokat támogatott, amik a nácik szemében a „degenerált művészet" kategóriába estek. Az árja faj hivatalos italának sikertörténete mellett pedig Sanka – a francia sans caféine, vagyis koffein nélkül kifejezés rövidítése – néven egész Nyugat-Európában, majd Amerikában is elkezdte árulni a kávéját. (Igaz, ott csak a háború után lett nagy siker.)

A koffeinmentes kávé és a stimulánsoktól való tartózkodás főleg azért ironikus a nácik esetében, mert egyébként bőven használtak ilyesfajta szereket. A fronton a katonák ipari mennyiségben kapták központilag a metamfetamin-tablettákat, és még durvább kokain-amfetamin turmixokkal is kísérleteztek rajtuk, de a legfelsőbb náci vezetők személyesen is elég változatos drogokkal éltek.