Miért, borzonganak?

Emlékeim szerint én például igen, és ami miatt ez cikket ér, az az, hogy nem vagyok egyedül. Valamikori sorstársaim közé egész sokan tartoznak, egy gyors internetes keresés alapján szinte úgy tűnik, ez a saját működése iránt kíváncsi emberiség egyik visszatérő kérdése.

A téma időről időre újra előkerül, és életkorilag sem kell szegregálnunk: a jelek szerint az érintettek többségét a jelenség egész életében végigkíséri, sőt, vannak állítólag olyan borzongatóan emancipált lányok is, akik szintén saját élményként ismerik az érzést:

Minderre még nagyon akadémikusan hangzó szakkifejezés is létezik: angolul ez a „post micturition convulsion syndrome” – persze igazán egy latinizált forma lenne menő. Magyarul ugyan nem találtam rá, de legyen mondjuk vizelés utáni konvulziós szindróma, magyarán rángás, megrázkódás – rendkívül tudományosak vagyunk tehát.

Ehhez képest viszont a tudomány méltatlanul elhanyagolja a kérdést. Mi legalábbis nem tudunk arról, hogy komoly kutatási projektek szerveződnének a témára, és gyorsan szeretnénk előre jelezni, hogy egyértelmű választ ez a cikk sem ad arra, hogy mi is ez az egész.

Alapvetően két visszatérő magyarázattal lehet találkozni. Az intuitívebb szerint sima didergésről van szó: az ember jó esetben nem a kellemesen meleg ruhájába pisil, a megcsapó hűvös levegőnek meg ilyen a hatása. Egy frappánsnak hangzó, bár elég kétséges kiegészítő hipotézis szerint: ha még jól felfűtött fürdőszobánk is van, akkor is testmeleg folyadékot veszítünk, a reakció tehát így is, úgy is bekövetkezik – a reflexek már csak ilyenek.

Ennél azonban jóval meggyőzőbbnek tűnik az a magyarázat, mely a vegetatív idegrendszer működésének tulajdonítja a megborzongást. A vegetatív idegrendszer eleve az akaratlan mozgások szokásos felelőse, sok egyéb mellett a tüsszentés közbeni önkéntelen szembecsukás is neki tulajdonítható – és talán a vizeletürítési reflex is ezzel függ össze. Miután egy-két évesen a pisit megtanuljuk visszatartani, az akaratlagos vizeléshez a felsőbb központi idegrendszeri struktúrák tudatosan szabályozott engedélye szükséges. (Ha érdekli a mélyebb és szakszerűbb orvostudományi háttér, itt olvashat utána.)

Ebben a vegetatív idegrendszer mindkét nagy rendszere, a szimpatikus és a paraszimpatikus is részt vesz: nyugalmi állapotban a szimpatikus rendszer ellazítja a hólyag izmait, míg a húgycső körüli záróizmokat összehúzza, megakadályozva az akaratlan elcseppenést. Ez hormonális szinten többféle vegyület termelésével jár: a mellékvese katekolaminokat, például adrenalint és dopamint állít elő, melyek a kontinenciához is szükségesek.

Pisilésnél aztán a paraszimpatikus rendszer lép működésbe. A hólyag izomzata ilyenkor összehúzódik, de a hormontermelés is hirtelen megváltozik. A magyarázat szerint a megborzongás ezzel függhet össze. Mivel a hosszabb vizelet-visszatartásnál több katekolamin termelődik, ilyenkor a kémiai változás is jelentősebb – a megremegés pedig a beszámolók szerint éppen a nagy pisilések sajátja. Komoly laboratóriumi kutatások azonban nincsenek a témában, így ez csak egy a lehetséges magyarázatok között, a hipotézist ellenőrizni kellene.

Na de miért fiúk szoktak főleg beszámolni az érzésről? Erre idáig nem volt válasz. Tipp azonban erre is van: a vizeletürítés kapcsolódó kísérőjelensége az enyhe vérnyomáscsökkenés, valahogy pedig bizony ez is szerepet játszhat a borzongásban. És mivel a vérnyomáscsökkenés álló helyzetben nagyobb, mint ülve, továbbá mifelénk a nemek eltérő pisitechnikára vannak szocializálva, a lányok többnyire meg vannak fosztva ettől az élménytől. Súlyos depriváció, nem kétséges.

Már csak azt kellene tudni, hogy ülve pisilő fiúk is szoktak-e remegni, vagy sem, illetve hogy mitől függ egyáltalán az, hogy kiket érint a férfiak között a jelenség – de hát a tudomány a vizelési reflexek és a személyiségjegyek közötti összefüggések teljes felismeréséig egyelőre még nem jutott el.

(Borítókép: John Bulmer / Getty Images Hungary)