Harvard  egy apró, alig ezer lakosú, poros kisváros Nebraska államban, a neve nem véletlenül egyezik meg a híres elitegyetemével, ugyanis arról nevezték el, amikor 1871-ben, a frissen épülő vasút egyik megállójaként megalapították. A városka akkor került az érdeklődés középpontjába, amikor véletlenül eladta a börtönét (rabokkal együtt), és ez olyan bohózatot indított el, amin fél Amerika röhögött hónapokig.

Történt ugyanis, hogy 1943-ban a város eladásra hirdette meg néhány nem használt ingatlanját és földterületét, jelképes áron. A kiírásba azonban valamilyen adminisztrációs hiba folytán belekerült egy olyan épület is, amit egészen biztosan nem akartak eladni: a városi börtön. Persze itt nem valami szuperbiztonságos óriáskomplexumra kell gondolni, a börtön egy egyszerű tégla bódé volt, mindössze két cellával. A hibát a helyi orvos 16 éves fia, bizonyos Robert Pinckney szúrta ki, aki az apja megbízásából közösségi zöldségeskertnek használható területeket keresett a hirdetményben. (Ez akkoriban nagy divat volt az angolszász világban, victory gardennek, vagyis győzelmi kertnek hívták.)

Pinckney jelezte a városvezetésnek, hogy valamit elírtak, de nem foglalkoztak vele. A srác az egyetlen vállalható reakciót választotta erre: megvásárolta a börtönt a hivatalosan ajánlott árért, kemény 1,5 dollárért. Ez az azóta eltelt évtizedek inflációjával számolva ma kb. 21-22 dollárt, vagyis úgy 5600 forintot jelent. A börtönnel azonban jártak a fogvatartottak is, akiket a város nem volt hajlandó kiköltöztetni az eladott épületből. Pickney nem adta fel, ügyvédet fogadott, beperelte a várost, és a bíróság meg is ítélt neki bérleti díjat. A város fizetett, viszont bosszúból teljesen értelmetlen intézkedésekkel keserítette meg az újdonsült börtöntulajdonos életét, például rendeletet hozott, hogy el kell bontani a börtön bejáratához vezető járdát.

Pickney ekkor úgy döntött, nem akar háborúskodni, és eladja a börtönt a városnak. Csakhogy, mint kiderült, kiskorúként ezt jogilag nem tehette meg. Végül sikerült kiskaput találni a törvényen: a börtönt hadikötvény-aukcióra bocsátották. Ez azt jelenti, hogy aki a legnagyobb összeget ajánlja fel az ország háborús kiadásait fedező állampapír vásárlására, az lesz az új tulajdonos. Mivel ekkorra a Time magazin riportjának köszönhetően a sztori híre az egész országot bejárta, és a háborús kötvényeket egyébként is ezerrel nyomta az állami propaganda, az árverés igazi médiaesemény lett.

A legnagyobb összeget, 10 ezer dollárt (mai értékén 37,5 millió forint) egy bizonyos Charlie McCarthy ajánlotta fel, ő egy híres korabeli hasbeszélő, Edgar Bergen egyik bábuja volt. Bergen igazi sztár volt a negyvenes-ötvenes évek Amerikájában, több, heti rendszerességű rádiós show-jais futott, aminek aztán végképp semmi értelme - mindenesetre a börtönárverés jó reklám volt számára. Bergen aztán, ahogy elült a szenzáció, csendben odaajándékozta az épületet Harvard városának.

Azóta többször kibővítették, és felújították, ma már nem börtönként működik, viszont emléktábla hirdeti rajta, hogyan adta el és kapta vissza annak idején a város.