„És ha átlátnak a szomszéd országba, / és áthallatszik a kakasok kukorékolása, a kutyák ugatása: / úgy érjék el a vénséget, a halált, / hogy sose jártak odaát.” – írta Lao-ce a Tao te Kingben, a taoizmus alapművében. Bár a két és fél évezrede élt kínai filozófusok bölcsességének ma is gyakran hasznát vehetjük, a gyakorlat azt mutatja, hogy nincs az a szélsőséges természeti körülmény, ami ne tudna megtépázni bármilyen filozófiai tézist. Az északi szélesség 78. körén túl élnek olyanok, akik a vénségüket megélhetik a saját szülővárosukban, de a halált már nem.

A Svalbard-szigetek (ismertebb nevén a Spitzbergák) Norvégiához tartoznak. Bár élnek errefelé emberek, a népsűrűség igen alacsony; a helyiek életébe legfeljebb az időnként felbukkanó jegesmedvék csempésznek némi izgalmat. A sarkvidéki pólus és Norvégia északi partjai között, a 78. szélességi körön található egy kis szigeten Longyearbyen városa. Kicsit több mint kétezren lakják, és ezzel a Spitzbergák legnagyobb emberlakta települése. Létszámra talán nem tűnik soknak, de ez érthető: kevesen viselik jól a zord sarkvidéki időjárást, amit kis faházakban kell átvészelni.

Első ránézésre ez is olyan hülye jogi nonszensznek tűnik, mint az amerikai puritanizmus napjaiból fennmaradt törvények, amik tiltják az orális szexet, vagy a fehérneműk kiteregetését a szabad ég alatt. Hát hogy lehetne betiltani a halált? Ez csak vicc lehet.

De nem, nem az – sőt, ez egy nem túl régi, de igen racionális törvény, aminek a betartását szigorúan ellenőrzik. Olyannyira, hogy a halálos betegeket hajóval vagy repülőgéppel szállítják át Norvégiába, hogy ott térjenek örök nyugovóra. De akik véletlen baleset vagy gyors lefolyású betegség miatt halnak meg, azokat sem fogja eltemetni senki. A longyerbyeni temető 70 éve bezárt, és nem fogadnak új halottakat.

Hogy mi ennek az oka? A permafroszt, vagyis a sarkvidéki régiók állandóan fagyott talaja. A halottakat azért szokták eltemetni, hogy ne a felszínen menjen végbe a természetes bomlásuk, hanem a föld alatt. Csakhogy a sarkvidéken a fagyott levegő nemhogy nem segíti, hanem egyenesen akadályozza, hogy megkezdődjön a holttest bomlása, és ugyanez a helyzet a föld alatt is. A temetőt azután zárták be, hogy felfedezték: az ide temetett holttesteket örökre tartósítja a hideg. 

A permafroszt által megőrzött tetemek nemcsak a horrorfilmrajongók, hanem a tudósok fantáziáját is megragadta. A longyerbyeni holttesteket még manapság is szokták elemezni. Egy tíz éve végzett vizsgálat például egy szövetdarabból kimutatta annak a halálos influenzavírusnak a nyomait, ami az 1917-es járvány során több halálos áldozatot szedett a városkában.

(Coverfotó: Temető Longyearbyen mellett 2008 június 21-én - fotó: Chris Jackson / Getty Images Hungary)

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!