Gyerekkoromnak meghatározó része volt a Harry Potter-univerzum. Csak Harry Potter-könyveket voltam hajlandó elolvasni, a filmeket (legalábbis az első hármat, amíg még hűek próbáltak lenni a könyvekhez) számtalanszor láttam, a számítógépes játékokat is végigjátszottam, egyszerűen imádtam az egészet. Mindössze két dolog volt, amitől féltem: a kis gnómoktól és Mógus professzortól a tarkójára nőtt Voldemort nagyúrral. Fene se hitte, hogy utóbbi a valóságban is létezhetett.

Edward Mordrake (vagy Mordake) neve bizonyára nem cseng ismerősen, az angolszász kultúrában viszont több mondóka, játék és dal is született a férfiról, aki valamikor a 19. században élhetett. Ez annak köszönhető, hogy

A második arc az ikertestvére maradéka volt. A két kvázi fej egy agyon osztozott, és bár a hátsó nem tudott beszélni vagy enni (miért is tudott volna, hisz ahhoz azért kellett volna még pár szerv), képes volt nevetni és sírni, vagy legalábbis ahhoz hasonló arckifejezéseket produkálni, illetve az embereket követni a szemével.

Mordrake jóképű, intelligens, tehetséges férfi volt kiváló zenei érzékkel, de egy ilyen rendellenesség nyilván ellehetetlenítette a társasági életét. A második arc ráadásul folyton beszélt hozzá Mordrake szerint, egyfajta gonosz ikernek nevezte a maga ördögi, gyakran vállalhatatlan gondolataival. Olyannyira kikészítette a férfit, hogy az többször kérte az orvosokat,  szedjék le róla, de erre akkoriban nem volt mód.

Végül odáig fajult a dolog, hogy Mordrake 23 éves korában öngyilkos lett: állítólag vagy megmérgezte, vagy egy pisztolyt a tarkójának szegezve agyonlőtte magát. Abban ugyanakkor mindkét verzió egyetért, hogy

Hogy ebből a történetből mennyi igaz, azt nehéz megítélni. Hiába dokumentálták több helyen az esetet (mint például az 1896-ban megjelenő Anomalies and Curiosities of Medicine című könyvben), a történetek igazságtartalma és eredete minimum megkérdőjelezhető. Ahogy az sem valószínű, hogy a második arc pofákat vágott volna vagy követte volna az előtte elhaladó embereket a szemével. 

Az azonban néha valóban előfordul, hogy a terhesség során az egyik magzat körbenövi és magába olvasztja a másik magzatot, ami ezek után kvázi parazitaként élősködik rajta. És bár valószínűtlen, hogy pont egy arc és éppen a tarkón fejlődjön ki úgy, ahogy Mordrake-nél, de mivel egy rendkívül ritka betegségről van szó, akár még elképzelhető is lehet valami hasonló. Egy azonban biztos: a neten terjedő, fentebb látható kép egy tévéshow-ból származik. Ha létezett is a férfi, nem maradtak utána képi bizonyítékok.