Index Vakbarát Hírportál

Taposóaknák millióit rejti a homok a Szaharát kettévágó fal tövében

2018.02.10. 12:09

Lényegében a második leghosszabb falrendszer a világon a kínai nagy fal után, mégis kevesen ismerik a nyugat-szaharai, vagy marokkói homokfalat, ami 2700 km hosszan vágja ketté a sivatagot Afrika északnyugati csücskében. A Nyugat-Szaharát magához csatoló Marokkó által az 1980-as években nagyrészt kőből és homokból emelt berm vonalában települt a világ egyik legsűrűbb aknamezője is, becslések szerint összesen akár több millió akna is megbújhat a homoktenger alatt. A fal árnyékában húzódó megoldatlan konfliktus már évtizedek óta tart, és nem igazán látszik a vége.

A Monarchia is szemet vetett rá

A Nyugat-Szahara egykori spanyol gyarmat, ma nagyrészt marokkói ellenőrzés alatt álló afrikai terület, a lakosságának többsége szaharavi/szahravi, akiket a Maghreb palesztinjainak is neveznek. Magyar szála is van a terület történetének, ugyanis a nagyhatalmi pozícióját már elveszítő Spanyolországtól az Osztrák-Magyar Monarchia is szerette volna megvenni a Nyugat-Szaharát 1899-ben. Ez azonban végül nem valósult meg, így nem lett a Monarchiáé a világ egyik legritkábban lakott, foszfátban viszont igen gazdag területe.

Spanyolország több mint 90 év gyarmati uralom végén, a nyugat-szaharaiak évek óta tartó függetlenségi törekvései és Marokkóval folytatott harcok után mondott le a területről 1975-ben. A szaharavik önállóságáért küzdő Polisario Front 1976. február 27-én kikiáltotta a független Szahravi Arab Demokratikus Köztársaságot (SADR). Két, történelmi területi igényeire hivatkozó szomszédos ország azonban hallani sem akart a terveikről. Mauritánia délről, Marokkó pedig északról nyomult be, és osztatta fel lényegében egymás között a Nyugat-Szaharát.

A Polisario Front harcosainak sikerült 1979-re kiszorítaniuk délről a mauritániai csapatokat, de addigra a területet történelmi előzményekre hivatkozva is magának követelő Marokkó már jókora részeket foglalt el észak felől. II. Haszán marokkói király azzal számolt, hogy hamar véget érnek a harcok: a marokkói katonák sokszoros fölényben voltak, és a légierőt is bevetették. Azonban a régióban Marokkóval rivális Algériába visszavonuló Polisario Front szovjet fegyvereivel, légvédelmi rakétáival és harckocsijaival, legfőképpen pedig a gerillataktikájának köszönhetően tartotta magát, és rendre behatolt a marokkóiak által ellenőrzött területekre.

Felhúzták a falat, és lerakták az aknákat

Marokkó ekkor döntött úgy, hogy drasztikus módszerrel próbál meg gátat szabni a Polisario Front támadásainak, és 1980-ban megkezdte a későbbi falrendszer első szakaszának megépítését. A New York Times szerint negyven buldózer építette folyamatosan a falat, napi 5-10 kilométert haladva. Egyre nagyobb területeket kerítettek így el, és hét év alatt, hat részletben szinte teljesen kettévágták a Nyugat-Szaharát. A homok- és kőfalat több szakaszon szögesdrót és árkok övezik, néhány öt-tíz kilométerenként pedig radarrendszerekkel ellátott katonai őrposztokat is felállítottak. A bunkerekben összesen 120 ezer marokkói katona teljesít szolgálatot.

A harcok alatt Marokkó, de a Polisario Front is aknákat telepített a homokfal közelébe, ami így az ENSZ aknaelhárítási szervezete, az UNMAS szerint a világ egyik legsűrűbben elaknásított területévé vált. Ráadásul utólag is rettentő nehéz már visszakövetni, hova helyeztek aknákat, mert az erős szelek, a homokviharok sokszor átrendezték a területet. Az aknák azután is több ezer ember haláláért és megcsonkításáért felelős, súlyos örökségként maradtak hátra, hogy Marokkó és a Polisario Front 1991-ben hivatalosan tűzszünetet kötött.

Az erőforrások a fal egyik, a sivatag a másik oldalán

A tizenöt év alatt több ezer halálos áldozatot követelő konfliktus azóta szünetel, de az nem változott, hogy Marokkó a homokfalrendszerrel és aknamezővel kettészelte a területet. A tengerpart, és a természeti erőforrásokban gazdag részek mind a fal Marokkó által védett oldalára kerültek. Marokkónak nem a sivatagi homok fontos ennyire – habár állítólag exportálnak innen külföldre –: a foszfátbányászat mellett a halászat és a nomád pásztorkodás is pörög, a sejtések szerint pedig a partokhoz közeli vizek alatt bőséges olaj- és földgáztartalékok rejtőznek.

Ugyanakkor a Wikileaksen kiszivárgott egyik amerikai diplomáciai távirat szerint  komoly gazdasági kihívásokkal küzd a terület a belenyomott pénz ellenére. Marokkó évente 400 millió dollárt költ a 120 ezer katonára és a fal fenntartására.

A fal másik oldalán, a Polisario Front által ellenőrzött, gyéren lakott, akácokkal megtört sivatagos területeken nagyjából 30-40 ezer lakos maradt. Többségük itt felállított menekülttáborokban, vagy nomádként él. Nyugat-Szahara egészét tekintve összesen 165 ezer ember menekült el a harcok elől, többségük a határhoz közel, egy algériai menekülttáborba került. 2004 és 2014 között az ENSZ menekültügyi ügynöksége, az UNHCR több mint húszezer családlátogatást szervezett meg a falon keresztül.

Az algériai Tindouf városánál kinőtt menekülttáborokban vannak a Polisario Front által kikiáltott Szahravi Arab Demokratikus Köztársaság különböző intézményei. Líbia évekig kiállt a függetlenségi törekvések mellett, és Algéria továbbra is támogatja a Polisario Frontot.

Nem tartottak népszavazást

A terület végső státuszáról (a teljes függetlenségről vagy a Marokkóhoz tartozásról) egy 27 éve halogatott népszavazás hivatott dönteni. Az ENSZ ugyanis nem ismerte el Marokkó uralmát a terület felett, és a hágai Nemzetközi Bírósághoz (ICJ) hasonlóan elismerte a szaharavik önrendelkezési jogát. Elméletileg 1991-ben is úgy jött létre a tűzszünet, hogy előrevetítették a népszavazás megtartását. A tűzszünetet az ENSZ tartatja be a MINURSO nevű, vagyis a Nyugat-Szaharai Népszavazásért Felelős Misszióján keresztül. A referendumból azonban azóta sem lett semmi.

Marokkó a területi integritására hivatkozva nem enged beleszólást az ügybe. Rabat a népszavazás megtartása helyett széleskörű autonóm státuszt ajánlana fel a területnek, amit viszont az évtizedek óta a függetlenségért harcoló Polisario Front nem fogadott el. Közben a Nyugat-Szaharába érkező több százezer marokkói telepes miatt kezd komolyan átrendeződni a népességarány a fal marokkói oldalán. 

Nem enyhült a helyzet

Az ENSZ-misszió mandátumát többször is meghosszabbították, ennek ellenére nem sok előrelépést sikerült elérnie a helyzet rendezéséhez. Közben az évtizedek alatt mindkét fél komolyan lobbizott azért, hogy minél több ország ismerje el a saját fennhatóságát. Habár az ENSZ keretein belül nem, de szakértők szerint több fontos ország, például az Egyesült Államok és Franciaország is annak örülne, ha a Marokkó által felajánlott autonómiás megoldás irányába indulnának el. A szaharavik támogatói viszont más konfliktusokkal összehasonlítva, kettős mércével példálóznak.

A fal továbbra is állandó tüskeként magasodik az egész konfliktusban. Az aknamezők kiépítése óta több százan meghaltak, sok ezren pedig maradandó sérüléseket szenvedtek a fal közelében. A függetlenségre törekvő szaharavik ügyének szimbóluma lett az a 19 éves fiú, akinek néhány éve a jobb lábát térd alatt amputálni kellett egy akna miatt, miután egy követ próbált átdobni a homokfal másik oldalára.

Az elmúlt években a fiatalok közül egyre többen költöztek be az algériai menekülttáborokból a fal keleti oldalára, amit felszabadított területeknek hívnak. Nincs könnyű életük azoknak, akik itt maradtak, mégis akadnak, akik Spanyolországból tértek vissza a tanulmányaik elvégzése után. Rendszeresen tartanak a fal ellen emberi jogi tüntetéseket is, a Deutsche Wellének nyilatkozott egy szaharavi, aki minden második hónapban békés tüntetéseket szervez egy ifjúsági szervezetével.

Közben pedig a fegyveres villongások is újrakezdődtek. A Reuters szerint VI. Mohamed marokkói király 2017 elején azért fordult az ENSZ-hez, mert szerinte a Polisario folyamatosan fegyveres provokációkat tart Guergueratnál. Ennek előzményeként azonban a Polisario vádolta azzal Marokkót, hogy megsérti a tűzszünetet, amikor utat próbált meg építeni az ENSZ által ellenőrzött köztes területen. A helyzet továbbra is feszült a fal két oldalán, a megoldás pedig a távoli jövőben sem dereng.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Rovatok