Ha valakire azt mondjuk, hogy született uralkodó, akkor arra gondolunk – ahogy a Született feleségeknél vagy a Született gyilkosoknál –, hogy valakik ösztönösen azt csinálják, amihez legjobban értenek. Lásd: Gyurcsány Ferenc egy született... – szóval értik. No, tehát ha valakire azt mondjuk, született uralkodó, azt gondoljuk, hogy igen, őt uralkodásra teremtette a sors.

Ezzel szemben I. János, a sok I. Jánosból az Utószülött művésznevű I. János elmondhatta volna magáról, hogy ő tényleg királynak született: király volt ugyanis a megszületése pillanatától a halála pillanatáig (már feltéve, hogy mint a címben is írtam, ez utóbbit nem élte túl). Hogy miért csak mondhatta volna? Mert I. Utószülött János nemcsak a legfiatalabban trónra került király volt, hanem a legfiatalabban meghalt is: nem egész öt napot élt és uralkodott, már amennyire ez uralkodás volt (semennyire).

A történet a XIV. század eleji Franciaországban játszódik. Ekkoriban a francia trón körül nagyobb volt a sürgés-forgás, mint a felcsúti VIP-páholyban a Mészáros Lőrinc-féle magángép landolása után. A királyi korona – amihez bónuszban hozzácsapták a Navarra uralkodója kitüntető címet is – népszerűbb volt, mint kilátóépítés a magyar pusztában, nem csoda, hogy mérgezések, intrikák, száműzetések, lázongások és éhínségek úgy váltogatták egymást, hogy egy csillió dolláros bevételű sorozat forgatókönyvírója álmodni se tudna szebbet.

Történetünk 1316 júniusában kezdődik, amikor meghalt az aktuális uralkodó, X. (Civakodó) Lajos francia király, IV. (Szép) Fülöp fia, V. (Hosszú) Fülöp és IV. (Szép) Károly fivére. Lajos 1314-ben az apját követte a trónon, amit a testvérei nem néztek jó szemmel, és hogy sikeresen tettek is ez ellen, jelzi, hogy később mindegyikből francia király lett: Károly a Capeting-ház utolsó uralkodójaként a történelembe is beírta magát, Hosszú Fülöpre pedig mindjárt visszatérünk. Tehát vissza 1316 nyarára: Lajos halálával üres maradt a trón, V. Fülöp vitte tovább a boltot régensként, mivel Lajos második felesége, Magyarországi Klemencia (egyébként Károly Róbert király testvére) ekkor már és még terhes volt a leendő I. Jánossal.

A trónt egyből örökölni jogosult trónörökös 1316. november 15-én született meg, és a Capetingek között elsőként a János nevet kapta. Hozzá pedig a francia koronát és Navarrát – amiről természetesen újszülöttként mit sem tudott. És nem is adatott meg neki, hogy bármiről bármit megtudjon: november 19-én ugyanis, életének mindössze ötödik napján, meghalt. Oké, hogy évszázadokkal vagyunk Semmelweis és Pasteur előtt, a gyerekhalandóság mindennapos jelenség, de ha egy regnáló uralkodó hal meg – még ha ez a regnálás a gyakorlatban nem is jelent semmit –, természetes, hogy futótűzszerűen terjednek az összeesküvés-elméletek, mintha egy pergamenre írt Facebook lenne a XIV. századi Franciaország.

János haláláról a közkeletű vélekedés az, hogy a kissé türelmetlen nagybácsi, a régenskedést mielőbb királykodásra cserélni vágyó Hosszú Fülöp mérgeztette meg. (Hogy egész pontosak legyünk, a fennmaradt források szerint Fülöp igazán hatalomvágyó anyósa, de ez már mellékes.) Az ilyesfajta királygyilkosságok elég gyakoriak voltak akkoriban, a királyi előkóstolók természetes fluktuációja valószínűleg mindenféle történelmi csúcsot megdöntött. Az igazán vad szóbeszédek nem is arról szóltak, hogy miért és hogyan halt meg –

Egyes legendák szerint ugyanis János anyja, Klemencia elég okos volt ahhoz, hogy rájöjjön arra: egy újszülött gyereket nem tud a végtelenségig megóvni egy trónharcban (ha arra gondolunk, hogy a testvére, Károly Róbert hogy jutott a magyar trónhoz, tudhatott erről egy s mást), és persze lehet, hogy már a várandóssága alatt is érték különös balesetek. Így állítólag a gyermekét egyből a szülés után elcserélte egy másik csecsemővel, így az lett a szörnyű merénylet áldozata, míg János túlélte a vészterhes éveket. Ezt akár alá is támaszthatja, hogy Klemencia a fia halála (vagy „halála”) után otthagyta Párizst, évekre Avignonba költözött, és onnan csak az 1320-as években, Fülöp halála után tért vissza.

Ezt a hiedelmet erősítette, hogy I. János néven a XIV. század közepén egyszer csak fel is bukkant egy trónkövetelő. Amikor a százéves háborúban, a franciák vereségével végződő poitiers-i csata során foglyul ejtették II. Jánost az angolok (ő végül négy évig, 1356–tól 1360-ig raboskodott), felbukkant valaki, aki azt állította, hogy ő bizony X. Lajos fia.

Még támogatókat is lelt, ami persze nem meglepő, imposztor még nem született, aki ne tudott volna megnyerni maga mellé egy-két lúzert. És talán azon sem lepődünk meg, hogy egyikük, sőt, a legelső egy magyar volt: amikor a csaló trónkövetelő – aki egyébként olasz volt, és Giannini Gucciónak hívták – megpróbálta magát elismertetni Civakodó Lajos fiaként, Nagy Lajos királyunk állt elsőként mellé – derül ki a Pallas Nagylexikonból. Ne tudni, mennyi volt ebben a reálpolitikai megfontolás és mennyi Lajos király családi szolidaritása – az igazi János király ugyebár unokatestvére volt vagy lett volna –, mindenesetre a kaland gyorsan elbukott a francia király ellenállásán.

És hogy mi lett az igazi I. Jánossal, ha esetleg túl is élte saját halálát? A történetírás erről természetesen semmit nem tud. Ami biztos: ha élt is, 12 éves volt, amikor anyja, Klemencia meghalt. És ha az asszonynak volt esze újszülött korában megmenteni, valószínűleg később se fedte fel a titkot, így az I. (nevezzük inkább így: Igazi) János jó eséllyel egyszerű közemberként halt meg – talán épp a százéves háború egyik csatájában. Bár ez a befejezés már inkább annak a bizonyos csillió dollárt kaszáló sorozatnak a forgatókönyvébe illene.