A felhőkarcolók esetében általában az oldalirányú terhelést okozó események, a szélsőségesen erős viharok és a földrengések okozhatnak meghibásodást, ezek terhelhetik túl az épületet. Az Egyesült Államok nyugati partján inkább a szeizmikus mozgás, míg a keleti parton a hurrikánok jelenthetnek gondot.

A több száz méter magas szerkezetek úgy vannak megépítve, hogy ellenálljanak a környezeti terhelésnek, még a kirívóan nagyoknak is, amelyek átlagosan 50 évente ismétlődnek meg. Mivel a mérnökök semmit sem szeretnek a véletlenre bízni, alaposan túlbiztosítják az épületeket, hogy abban az esetben se történjen katasztrófa, ha a számításaikban szereplő "várható eseményeknél" jóval erősebb külső hatás éri a szerkezetet.

Számolnak a lehetséges konstrukciós hibákkal is, amelyek például az építkezésen alkalmazott rossz módszerekből és a felhasznált alapanyagok anyaghibáiból adódnak. Bizonyos esetekben pedig – például a kórházaknál és a stadionoknál – az épületben megforduló emberek nagy számát is figyelembe veszik a tervezésnél, hiszen az épület összedőlésének óriási hatása lenne a közösségre.

Mindezek alapján a felhőkarcolók esetében olyan előírásokat igyekeznek betartani, ami alapján az épület meghibásodására legfeljebb 500, vagy bizonyos esetekben csak 1000 évente kerülhet sor – írja Isaac Gaeetz statikus mérnök az Independentben. Mindemellett arra is ügyelnek, hogy amennyiben mégis bekövetkezne egy katasztrofális esemény, akkor az kiszámítható módon menjen végbe, ne váratlanul dőljön össze az egész, mint egy kártyavár, és az ott tartózkodóknak legyen esélyük kimenekülni.