Henry Fordnak nagyon sokat köszönhet a világ. Ő többek között az autóipar, a futószalagos gyártósor és a modern tömeggyártás egyik úttörője, de még a hétvégi pihenést is neki köszönhetjük. Nagy szerepe volt Detroit városának felvirágoztatásában és úgy gondolta, ha ezt megcsinálta Amerikában, miért ne tudná megcsinálni Brazíliában, az amazóniai dzsungel közepén is. Főleg, hogy az őserdőben ott a sok gumifa, őt meg amúgy is lehúzzák a drága gumibeszállítók. Így hát megpróbált várost létrehozni a dzsungelben. Kétszer. És a természet kétszer közölte vele a maga sajátos nyelvén, hogy nem kéne.

Ford cége egy kisebb amerikai tagállam méretű földet szerzett az Amazonas-medence középső vidékén, hogy ott kaucsukfát termesszen, gumit termeljen, és felépítsen egy teljes, amerikai közép-nyugati stílusú várost. 1928-ban meg is kezdődött Fordlandia létrehozása.

Az iparmágnás nem aprózta el a dolgot, több tízmillió dollárt költött a projektre és fel is építtette a michigani gyárainak kvázi pontos másait, plusz hozzá egy egész amerikai kertvárost, ahol volt golfpálya, úszómedence, iskola, templom, mozi és kórház is. Tehát minden, ami csak kell egy amerikai munkás normális életviteléhez, ráadásul mindezt az őserdő közepén.

1940-ben már 400 ember dolgozott a telepen, akik ingyen lakhatást és egészségügyi ellátást kaptak, és viszonylag magas volt a munkabérük is. Csakhogy Ford az amerikaiakon kívül brazil munkásokat is alkalmazott, akik nem voltak odáig Ford végtelenül precíz és mindent (még az étkezést is) szigorúan szabályozó módszereitől. Ahogy azzal sem voltak kibékülve, hogy a hülye amcsik nem kérdezték meg, hogyan kell házat építeni az erdőben (meg kell emelni), így a lakások folyton tele voltak rovarokkal és egyéb állatokkal.

Emiatt viszonylag gyakran fordultak elő összetűzések, késelések, lázadások, sztrájkok, nem volt valami idilli és utópikus a helyzet. Az is sok problémát okozott, hogy Ford nem nagyon bízott a szakértőkben, és úgy akart nagyüzemben gumifát termeszteni, hogy fogalma sem volt a gumifáról. Kiderült, hogy az általa megvásárolt terület speciel pont alkalmatlan jó minőségű gumifa termesztésére, így az 1930-as évek közepén pár kilométerrel odébb új telep létrehozásával próbálkozott. Itt már 2000-en dolgoztak (ami újabb hatalmas beruházást igényelt), azonban a gumifákhoz továbbra sem értett senki:

Később aztán jött a szintetikus gumi, ami végképp betett a kísérletnek (de a korrupció, a véres összecsapások, a betegségek és az emberek okozta erdőtűzek sem segítettek rajta). Fordlandia nyomai még mindig megvannak (pár épületbe néhány brazil család is beköltözött) és impozáns látványt nyújt, ahogy a természet szép lassan visszavette az uralmat a terület fölött.