VII. Eduárd brit király, Viktória királynő és Albert herceg legidősebb fia minden elődjénél tovább birtokolta a walesi herceg címét, mielőtt trónra léphetett volna. Szimbolikus szerepeket ugyan vállalt – külföldi utakon képviselte a monarchiát, illetve Nagy-Britannia-szerte megfordult szimbolikus jelentőségű eseményeken –, de ez nem akadályozta meg abban, hogy az unatkozó milliomos playboyok életét élje.

Eduárd már hercegként is népszerű volt. Remekül értett az öltözködéshez: ő tette divatossá a tweed szöveteket, a Norfolk-kabátot és a fekete nyakkendős szmokingot a fehér nyakkendő és a frakk helyett. Támogatta a Királyi Zeneakadémia és a windsori golfpálya megalapítását. Az ő nevéhez fűződik az a szokás, hogy a mellény alsó gombját begombolatlanul hagyjuk. Eduárd ötlete volt a Yorkshire pudingból, sült krumpliból és marhasültből álló vasárnapi ebéd.

Viktória királynő nem nézte jó szemmel a fia kicsapongó életét. Ugyan mi mást tehetett volna a szigorú erkölcsi elveiről és puritanizmusáról elhíresült uralkodónő? Legfeljebb sápadozhatott, hogy úristen, ez az én fiam, és ez a perverz léhűtő fogja örökölni az uralkodói trónt?! Talán ezért ragaszkodott a hatalomhoz 63 évig, pedig Eduárd is megbecsült diplomataként vált híressé.

Eduárdnak hercegként még nem volt túl nagy a politikai mozgástere, de másfajta mozgásokra igenis igényt tartott. A közeli ismerősök a herceget Bertie-nek becézték; barátai és családtagjai néha Dirty (mocskos) Bertie-nek; akik csak a rossz hírét ismerték, azok meg Csábító Eduárdnak. Nem alaptalanul. Bertie, bár nem pont úgy, ahogy Nagy Sándor, de interkontinentális hódítóként szerzett világhírt, és a sliccét tette meg kiemelt hídfőállásnak.

Eduárd 1901-ben lépett a trónra, de a szexuális étvágya ezután sem csillapult. A fizikai állapota viszont egyre romlott, amin a napi húsz cigaretta és tucatnyi szivar csak tovább rontott. De hát ki bírja ezt megnövekedett testsúllyal és ízületi gyulladásokkal? Szerencsére Eduárd kreatív uralkodó volt, és pénznek sem volt híján, így a monarchia vagyonából finanszírozta az összes ötletét, ami csak felbukkant a viktoriánus korabeli bútortervezés és a szexuális fantáziája keresztmetszetében.

A király több meghökkentő bútort is készíttetett, amiknél az volt az elsődleges cél, hogy a lehető legtöbb pozícióban tehessen a magáévá egy nőt, így csökkentve az ízületeire nehezedő nyomást. A gondos tervezők még arra is odafigyeltek, hogy a viktoriánus stílusjegyeket tükröző kúrózsámolyon egyszerre két nő is végigfekhessen, így a király fájdalommentesen élhette ki zabolátlan ösztöneit. Azzal már valószínűleg nem törődött, hogy az utókor csodálkozva bámulja majd a múzeumokban Őfelsége baszószékeit.

Ettől nem is kellett tartania. A bútorok máig megvannak, de nincsenek közszemlére állítva. A  fauteuil d'amour  (a szerelem karosszéke) nevű darabot Eduárd kedvenc bordélyházában, a párizsi Le Chabanais-ban tartotta. Egy erről készült másolat még ma is megtekinthető a Prágai Szexmúzeumban. A többit egy párizsi gyűjtő őrzi, köztük azt a förtelmesen giccses pezsgőfürdőt, amit szintén a többszereplős együttlétekhez terveztek.

(Borítókép:  Eduárd és felesége Alexandra - forrás: Wikimedia Commons)

(Wikipedia | Peashooter)