A közismert vicc szerint egy kutya intelligenciája egy 4 éves gyerekének felel meg (istenként tekint arra, aki kaját ad neki, és rettenetesen tud örülni a legkisebb dolgoknak is), míg egy macskáé egy megkeseredett 40 éves emberének (magasról tesz az egész világra, mindenkit utál, és csak a saját kényelme érdekli). A kérdés azonban a viccen túl is ott lóg a levegőben a macska- és kutyatartók között, mióta világ a világ: melyik házikedvenc az okosabb? A kutya, amit egészen bonyolult feladatok elvégzésére be lehet idomítani? Vagy a macska, ami nem hajlandó alávetni magát az ember akaratának, viszont meghökkentően kreatív módokon tudja idegesíteni?

Az amerikai Vanderbilt egyetem tudósai egy nagyobb szabású kutatás keretében (ami egyébként úgy általában az állati intelligenciát, és agyfelépítést vizsgálta) adtak választ néhány éve a kérdésre. El is spoilerezzük csúnyán, mielőtt rátérünk a részletekre:

Hogyan lehet megállapítani, hogy két állatfaj közül melyik az intelligensebb? A kutatók az agykéregben levő neuronok számából indultak ki, ami egyenes arányban áll azzal, hogy mennyire bonyolult összefüggéseket képes felismerni az adott állat, mennyire hatékonyan tud információt feldolgozni. Ez nem feltétlenül jár együtt azzal, hogy fizikailag mekkora az agy, simán lehet fejlettebb egy kisebb méretű agy, ha sűrűbben vannak benne a neuronok. Az elefánt agya például nagyjából a négyszer nagyobb az emberénél, mégis mi lőttünk fel egy elektromos autót az űrbe csak úgy úri jó kedvünkben, nem ők.

A kutatók azt találták, hogy a macskák agykérge átlagosan 250 millió neuront tud felmutatni, míg a kutyáké 430 milliót (a tesztekben legjobban szereplő fajta, a golden retriever 620 milliót!). Összehasonlításképpen az ember agya 16 milliárddal bír, legközelebbi rokonaink, a csimpánzok 6-7 milliárddal, a legokosabbnak tartott nem-főemlős, az elefánt 5 milliárd körül.

A kutatás további meglepő eredményeket is hozott, például kiderült, hogy a mosómedve nagyjából macska méretű agyba tud belezsúfolni majdnem a kutyákénak megfelelő mennyiségű neuront. Megdőlt az a hipotézis is, hogy a ragadozó állatok általában intelligensebbek lennének a növényevőknél (ez az elmélet arra alapozott, hogy a vadászathoz bonyolultabb agyműködés szükséges, mint a rejtőzéshez) - mint kiderült, a hasonló méretű növény- és húsevő állatok agyát nagyjából hasonló mennyiségű neuron is hajtja.

Kivéve az igazán nagy méretű állatoknál, ahol a növényevők tipikusan intelligensebbek; lásd például a már említett elefántot, a maga 5 milliárd neuronjával, míg a legnagyobb testű ragadozók egyike, az oroszlán alig tud többet a kutyáknál, 500 millióval. Ezt a kutatók azzal magyarázzák, hogy a zsákmányszerzés nagyon durva energiabefektetéssel jár - ezért jellemző a nagymacskákra, hogy a két vadászat közti időt jellemzően alvással vagy lustálkodással töltik. Az agy a legnagyobb energiaigényű szerv, ami ráadásul folyamatos üzemanyagellátást követel, és a fogyasztása a neuronok mennyiségével növekszik. Mindez pedig azzal jár, hogy a nagymacskák életmódja egy szint után már gátolja az agyuk további fejlődését.