A magyar választási rendszer egyik sarkalatos eleme a mandátumszerzési küszöb, azaz a parlamentbe jutási küszöb, aminek fő elvi gondolata, hogy az országgyűlési választásokon ne juthasson túl sok kis párt a parlamentbe, mert az a törvényhozási munka ellehetetlenüléséhez vezethet. A magyar választási rendszert szabályozó, jelenleg hatályos a 2011. évi CCIII. törvény szerint a mandátumszerzési küszöb a következő:

14. §

(1) Nem szerezhet mandátumot az a pártlista, amely a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább öt százalékát nem érte el.

(2) A közös pártlista nem szerezhet mandátumot, ha a pártlistákra és a nemzetiségi listákra leadott összes érvényes szavazat legalább tíz százalékát, kettőnél több párt által állított közös pártlista esetében legalább tizenöt százalékát nem érte el.

Leegyszerűsítve: egy párt egyfelől akkor juthat be a parlamentbe, ha önállóan megszerzi az országosan összesített érvényes listás szavazatok több mint 5, vagy kettős szövetségben a 10, többszörös szövetségben a 15 százalékát. (Ha ez nem sikerül, attól még egyéni választókerületek megnyerésével bejuthat és akár frakciót is alakíthat egy párt – parlamenti képviselőcsoportot tíz mandátumot szerző politikus alakíthat.)

2018-at írunk, egy emberöltő telt már el a rendszerváltás, az egypártrendszer felszámolása óta, érdemes tehát feleleveníteni, honnan jött az ötszázalékos küszöb, mikor, kik határozták meg, hogy 5 legyen és ne több, vagy kevesebb, változott-e ez a szám, milyen politikai játszmák zajlottak a háttérben. A Kádár János nevével fémjelzett puha diktatúrát végképp felszámoló 1990-es parlamenti választások még kétfordulósak voltak, az elsőt március 25-én, a másodikat április 8-án tartották, pártlistákra az első fordulóban lehetett szavazni. A parlamentbe jutási küszöb ekkor még 4 százalék volt, és ezt összesen hat párt tudta átlépni:

1. Magyar Demokrata Fórum (MDF) – 24,72%,
2. Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) – 21,40%,
3. Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt (FKGP) – 11,74%
4. Magyar Szocialista Párt (MSZP) – 10,89%
5. Fiatal Demokraták Szövetsége (Fidesz) – 8,95%
6. Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) – 6,46%

Az állampárti utód, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) és a történelmi szocdempárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) közel voltak a bejutáshoz, de végül pártlistájuk nem érte el a 4 százalékos küszöböt.

A 4 százalékos küszöböt az MSZMP és az 1989. március 22-én megalakult Ellenzéki Kerekasztal (a Kádár-rendszerrel szemben álló ellenzéki szervezetek egyeztető fóruma) határozta meg közösen. A politikai sors iróniája, hogy az MSZMP magasabb, 5 százalékos küszöböt szeretett volna, hogy a nyolcvanas évek végén gombamódra szaporodó politikai pártok java részét megfossza a parlamentbe jutás lehetőségétől. Az EKA ezzel szemben alacsonyabb, 3 százalékos küszöbért küzdött, több esélyt kínálva a parlamentbe jutásra ezeknek az újonnan szerveződő pártoknak. A végül megkötött kompromisszum eredménye volt az első szabad magyar választásokon alkalmazott 4 százalékos mandátumküszöb.

Mikor és hogy lett a 4-ből 5? Az első szabad parlamenti ciklusban elfogadott küszöbemelés az Antall József (MDF) vezetésével megalakult magyar demokrata-kisgazda-kereszténydemokrata–kormány választási törvényt módosító indítványa volt, aminek elfogadásában azonban érdekelt volt a három ellenzéki párt is. Az emelés ugyanis kettős hatással volt az akkor még többpólusú magyar pártrendszerre: a következő választásokon megerősítette a már parlamentben lévő pártok pozícióját, és gyakorlatilag lehetetlenné tette az MSZMP örökösének, az 1993-ban megalakuló szélsőbalos Munkáspártnak a bejutását.

1994-ben végül ugyanaz a hat párt jutott végül parlamentbe, mint 1990-ben. A politikai sors iróniája, hogy egy ciklussal később, a belharcok dúlta MDF-ből nagy csatazajjal kiszakadó, szélsőjobbos Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) 1998-ban sikeresen megugrotta az ötszázalékos küszöböt, bekerülve ezzel a parlamentbe, míg az egyre lejjebb süllyedő Magyar Demokrata Fórum végül 2010-ben fennakadt parlamentáris demokráciánk kerítésében.

Források:

• 2011. évi CCIII. törvény
• Bozóki András: Az Ellenzéki Kerekasztal (első) története
• Szoboszlai György: Pártrendszer és választások a rendszerváltás után