Amerikában a teljesen elhagyatott, évtizedek óta üresen álló szellemvárosok nem számítanak ritkaságnak. A 19. századi arany- és ezüstlázak idején a semmiből nőttek ki egész városok a földből az isten háta mögött, a lelőhelyek közelében, amik aztán gyorsan elnéptelenedtek, ahogy elfogyott a nemesfém. Ezek azóta is omladozó westerndíszletként álldogálnak a pusztában. Hasonló sors vár Nebraska államban Monowi városkájára is, bár azt nem az arany, hanem a vasút miatt építették fel a 20. század legelején. A lakossága 150 körül tetőzött az 1930-as években, aztán, ahogy megszűnt a vasútvonal, és a fiatalok elkezdtek beköltözni a közeli nagyvárosokba, végzetes fogyatkozásnak indult. A 2000-es népszámláláson már csak egy idős pár, Rudy és Elise Eiler élt Monowiban. 2004-ben Rudy elhunyt, és az akkor 70 éves Elise egyedül maradt. Azóta ő Monowi egyetlen lakója, és esze ágában sincs elköltözni.

Mrs. Eiler ugyanis egyáltalán nem unatkozik, sőt, igazi turistalátványosság lett, mióta szerepelt pár amerikai tévé magazinműsoraiban, illetve külön műsort szentelt neki a History Channel. Bár Monowi fénykorában volt a városban több üzlet, motel, iskola, sőt még börtön is, ma már csak három épület használható: Elise otthona, a könyvtár, és a kocsma. Utóbbi kettőt ő maga üzemelteti, napközben a kocsmában szolgálja ki a turistákat, este pedig átvonul a férje könyveiből összeállított könyvtárba, és olvasgat. Egy fia, és egy lánya van, öt unokája, és két dédunokája - a család rendszeresen látogatja is őt, novemberben, amikor a vadászszezon miatt a szokásosnál is nagyobb a turistaforgalom, a lány pár hétre oda is költözik, hogy segítsen a kocsmában.

Évente egyszer kihirdeti a polgármester-választást, amin aztán akkurátusan saját magára szavaz, és 100%-os támogatással folytatja a város irányítását. Évi 500 dollár adót szed be saját magától (ennek nagyját az alkohol- és dohányárusítási licensz díja teszi ki), ami nagyjából elég a városka rendben tartására. A helyi törvények szerint évente hivatalos városigazgatási tervet kell leadnia Nebraska államának, és cserébe jár Monowi közvilágítása (három darab lámpaoszlop!), víz- és csatornaszolgáltatása.

A legközelebbi nagyobb település a kb. 35 kilométerre levő Spencer városa (460 lakos), itt Monowitól eltérően van bolt is, ide jár Elise bevásárolni és az autóját feltankolni, amikor szabadságot ad magának mind a három munkahelyén, a kocsmában, a könyvtárban és a polgármesteri hivatalban is. Az üzlet egyébként egész jól megy, a turisták imádják az ajándéktárgyakat, és azt, hogy Elise kocsmája a monopolhelyzete ellenére kimondottan olcsó hely: 2 dollár (500 ft) egy sör, 2.50 egy hamburger.

A turisták imádják Monowit, Elise tavernájának a Tripadvisoron és a Yelpen is kiváló az értékelése. Az egyetlen aggasztó dolog, hogy az amerikai statisztikai hivatal a város demográfiai adatai alapján a következő, 2020-as népszámlálásra már 0 fős lakosságot jelez előre - de szerencsére hozzáteszi, hogy a becslés plusz-mínusz 9 embernyi hibahatárral működik.