Ha azon kapja magát, hogy halálosan retteg, mert a pénisze (vagy, ha ön nő: a vulvája vagy a mellbimbója) összezsugorodik, alighanem ön is a Koro-szindrómától szenved. Egyúttal gratulálunk, amiért anyanyelvi szinten érti az írott magyar szöveget – mert a genitáliák rendellenes összezsugorodása miatt érzett halálfélelem elsősorban az ázsiaiakat sújtja.

A Koro-szindróma nem az urológusok, hanem a pszichiáterek felségterülete. A mentális rendellenességeket listázó kézikönyv (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, röviden DSM) már az előző, negyedik kiadásában is írt a Koro-szindrómáról. Ez nem meglepő, mivel a betegséget már B. F. Matthe 1874-es művében, a Dictionary of Buginese Language-ben is említik. Az Egyesült Államokban és Európában nemiszerv-visszahúzódási szindrómának (Genital Retraction Syndrome) nevezik. Maga a betegség

A Koro-szindróma főleg az indiaiak, a kínaiak és a japánok körében ismert, de nyugati országokban és Afrikában is észleltek hasonlót. (Maga a név alighanem maláj eredetű: eredetileg azt írja le, amikor egy teknős visszahúzza a fejét a páncéljába.) A betegség elsősorban fiatal ázsiai férfiakat érint, akiknek többnyire fogalmuk sincs a pubertáskorral és a nemi éréssel együtt járó fiziológiai változásokról.

1967 októberében Koro-járvány tört ki Szingapúrban. Az érintettek azután fertőződtek meg, hogy influenza elleni védőoltással kezelt sertések húsából ettek. Csaknem százan kerültek kórházba, miután újabb hír érkezett arról, hogy az egyik beoltott sertés péniszvisszahúzódás miatt haldoklik. A hatóságok és a kormány tévés felvilágosító kampányokkal próbálta megnyugtatni az érintetteket és a közvéleményt.

További intézkedésekre nem volt szükség: tömeges pszichózisra nincs gyógyszer.

A szakértők nem tudják pontosan, hogy az ázsiai megbetegedések gyakorisága a helyi kulturális szokások miatt alakult ki, vagy valaki pletykaként kezdte terjeszteni a betegség létezését, amit aztán egy fél kontinens túl komolyan vett. Sőt, véresen komolyan. 2001-ben a nyugat-afrikai Benin fővárosában, Cotonouban négy embert felgyújtottak és egyet halálra vertek a péniszük összezsugorodásától tartó férfiak. A támadók később azt mondták, hogy a meggyilkoltak varázslattal lopták el a péniszüket.

Érdemes megjegyezni, hogy az utóbbi években a Koro-szindróma a nyugati országokban, illetve – mint azt az előbbi példa mutatja – Afrikában is feltűnt. Fontos különbség, hogy az itt észlelt esetek általában egy meglévő mentális rendellenességhez kötődnek. Az egyesült államokbeli Koro-szindrómás betegeknél a szakértők kimutatták a skizofrénia, a szorongásos rendellenesség vagy a testi diszmorfiás betegség jelenlétét, egy német tanulmány pedig arról írt, hogy

Az esetek pontos számát nehéz meghatározni, mert valószínű, hogy sokan a szégyentől való félelmükben nem mernek orvoshoz fordulni, ha hasonló tüneteket észlelnek magukon. Pedig a Koro fő kockázata a vele járó félelem. A betegek a félelem miatt gondolkoznak az állapotukon; a félelem miatt torzul a saját nemi szervükről alkotott képük; a félelem veszi rá őket, hogy megpróbálják visszahúzni a péniszüket, ami fájdalmas, néha halálos sérülést okozhat.

Pedig a Koro-szindrómát nem harapófogóval kell gyógyítani, hanem szorongáscsökkentő gyógyszerekkelkkel vagy antipszichotikumokkal; ezek segíthetnek visszaállítani a betegek egészséges önértékelését.

(Wikipedia | NCBI | Medical Daily | IO9)