Az ipari kémkedésről manapság leginkább céges titkokat lopó alkalmazottak és a belső hálózatról bizalmas információkat csapoló hekkerek juthatnak eszünkbe. Bár a kora középkorban ugyanezt még jelentősen eltérő módszerekkel vitték véghez, maga a jelenség már akkor se volt ismeretlen: 552-ben például két szerzetes a selyemipar titkainak ellesésével aláásta a kínai és perzsa selyemmonopóliumot, egyúttal berúgták a bizánci selyemipar motorját.

A selyemipar őshazája Kína, ahol már több ezer évvel a nyugati időszámítás kezdete előttről maradtak fenn nyomai, és a nyugati világot a Távol-Kelettel összekötő fontos kereskedelmi útvonal, a selyemút se véletlenül róla kapta a nevét: az időszámítás szerinti első századra már jelentős mennyiségű selyem érkezett rendszeresen a Római Birodalomba.

Az útvonalon fekvő Újperzsa Birodalom megerősödésével azonban a selyem egyre körülményesebben és drágábban jutott el Európába. I. Iusztinianosz bizánci császár ezért alternatív megoldásokon kezdett dolgozni. Két új útvonal kiépítésével is próbálkozott a mai Üzbegisztán területén fekvő Szogdia, a kor egyik legnagyobb selyemtermelője felé, de ezek egyike sem járt sikerrel.

A megoldás végül más úton érkezett. Két nesztoriánus szerzetes, akik addig Indiában terjesztették a kereszténységet, 551-ben Kínába utaztak, ahol kifigyelték a selyemhernyó-tenyésztés és a selyemkészítés minden csínját-bínját. Ez már csak azért is nagy jelentőségű volt, mert a bizánciak addig úgy hitték, a selyem Indiában készül.

A szerzetesek egy évvel később felkeresték Iusztinianoszt, aki megbízta őket azzal, hogy selyemhernyókat csempésszenek Európába. Mivel a kifejlett példányok meglehetősen sérülékenyek és könnyen elpusztulnak, inkább pete- vagy lárvaállapotú állatokat szereztek be, amelyeket a bambusz sétabotjukban rejtettek el. Az nem világos, hogy a selyemhernyók táplálékául szolgáló eperfalevelet is ők szállították-e haza, vagy az más úton érkezett-e a Bizánci Birodalomba.

A küldetés két éven át tartott, de sikerrel járt, így hamarosan Konstantinápolytól Thébaiig selyemüzemek létesültek, és Bizánc kiépítette a maga európai selyemmonopóliumát, megtörve a kínai és perzsa selyem-egyeduralmat, egyúttal biztosítva a birodalom gazdasági alapjait az elkövetkező évszázadokra.