Ha fantasztikus pilótateljesítményekről beszélünk New York környékéről, alighanem mindenkinek Chesley Sullenberger esete jut eszébe, amikor a pilóta egy utasszállítóval landolt a Hudsonon 2009-ben. Pedig előtte jó ötven évvel Thomas Fitzpatrick sokkal nehezebb dolgot vitt végbe, ráadásul kétszer is:

1956. szeptember 30-ának hajnalán egy manhattani kocsmában iszogatott az akkor 26 éves Fitzpatrick, aki ivócimboráival kötött egy fogadást, hogy 15 perc alatt átér New Jersey-ből Manhattanbe, úgyhogy fogta magát, elment a teterborói repülőiskolához, ott elkötött egy kisgépet, felszállt a kivilágítatlan kifutópályáról, és rádiókapcsolat nélkül visszarepült Manhattanbe. Ott a korabeli beszámolók miatt egy iskola futballpályájára akart leszállni, ám mivel az nem volt kivilágítva, végül a St. Nicholas Avenue-re tette le a gépet. Mindezt úgy, hogy sem a lámpaoszlopokban, sem a parkoló autókban nem tett kárt.

Fitzpatrick ellen végül nem emeltek vádat a gép ellopása miatt – a tulajdonos nem tett bejelentést, mert lenyűgözte a pilóta képessége –, így csak a városi landolás miatt büntették meg 100 dollárra, amiért megsértette New York város törvényeit, amik tiltják, hogy valaki repülővel landoljon a város utcáin.

Csapos, ugyanazt még egyszer!

A korabeli sajtó vakmerő fenegyerekként könyvelte el Fitzpatricket, aki két évvel később újabb kalandba keveredett, egy másik átmulatott éjszaka során ugyanis valaki nem hitte el neki, hogy valóban landolt egy kisgéppel az egyik New York-i utcán. Fitzpatrick előkapta az egyszer már bevált receptet, kiment a teterborói iskolába, elkötött egy gépet, majd visszarepült Manhattanbe, szinte napra pontosan két évvel előző mutatványa után, 1958. október 4-én, hajnali 1-kor.

Ezúttal az Amsterdam és a 187. utca sarkán állt meg, olyan szűk helyen, hogy a reggel bámészkodó tömeg azt hitte, teherautóval vontatta oda a gépet. A sajtó a második eset után is ünnepelte Fitzpatricket, de a bíróság már nem volt annyira elnéző, és fél év börtönre ítélték. Fitzpatrick arra, hogy miért vállalta be másodszor is a repülős kalandot, csak annyit mondott:

Az átkozott pia az oka.

A két landoláson túl sem mondható, hogy Fitzpatrick otthon ülő típus lett volna. Tengerészgyalogosként szolgált a második világháborúban a csendes-óceáni hadszíntéren – az életkoráról hazudva lépett be a fegyveres erőkhöz a háború későbbi szakaszában –, majd a koreai háborúban a hadsereg tagjaként vett részt, utóbbiban mutatott hősiességéért ezüst csillagot és bíbor szívet is kapott több katonatársa megmentéséért.

Repülni már civilként tanult meg – gőzkazánszerelőként dolgozott, de emellett repülőgépeket is szerelt a teterborói repülőiskolában, ahonnan a gépeket lopta, itt vett pilótaórákat is. Sőt, a pilótaengedélyt is megszerezte, de egy repülés után felfüggesztették, és később nem is akart már újra rendes pilóta lenni.

Fitzpatrickről még életében elneveztek egy koktélt. A Late Night Flight (Késő Esti Járat)

• fél uncia Kahluából,
• másfél uncia vodkából,
• fél uncia Chambord-ból,
• öt szederből,
• egy tojásfehérjéből,
• és egy kis cukorszirupból áll.

Fitzpatrick 2009-ben, 79 évesen halt meg.