Bárhol a Földön a rakétastartok elengedhetetlen része a rakéta fölemelkedése előtti visszaszámlálás: „tíz, kilenc, nyolc, hét, hat, öt, négy, három, kettő, egy, zéró, start”. Így megy ez az Egyesült Államokban, Oroszországban, Kínában, Japánban, Indiában, tulajdonképp bárhol, ahol van valamiféle űrprogram, és kicsi vagy nagy, emberes vagy ember nélküli rakétákat indítanak útra a Föld légkörén túlra. És aki látott már élő közvetítést, bizonyára átélte az ezzel járó fokozott izgalmat, a felszabadulást, amit a rakéta elemelkedésével érez mindenki, aki a küldetés sikeréért szurkol.

Bár általános rakétamérnöki eljárásnak, hagyománynak tűnik, nem volt ez mindig így. A hangsúlyos, tíztől nulláig történő visszaszámlálás, mint valami fontos dolog kezdetét kijelölő folyamat a Cambridge Egyetem evezősversenyeinek rajtjánál bukkan fel először, legalábbis egy 1865-ös tanulmánygyűjtemény szerint. A versenyeken a leírás szerint stopperóra és startpisztoly, valamint hangos visszaszámlálás segítségével indították az evezőshajók közti viadalt.

A visszaszámlálás, igaz főként hónapokban és napokban, a katonaságnál jutott fontos szerephez az első világháborúban, a fontos hadműveletek kijelölt időpontjával kapcsolatos kommunikációban. 1918 szeptemberében használta először az amerikai hadsereg a H-óra, D-nap jelölést egy evakuálási művelet időpontjának megjelölésére, aminek közeledtét visszaszámlálás jelölte ilyesformán: D-4 nap, D-3 nap, D-2 nap, D-1 nap stb. A katonai szakszótárban ekkortól datálják ennek elterjedését, még az orosz seregben is ezután vált használatossá a H-óra. Az űrkutatásban, űrhajózásban hasonló funkciót tölt be az X, a T, és az E, amik mind annak az eseménynek az időpontját jelölik, ami felé a visszaszámlálás halad.

Egy rakéta fellövése előtti visszaszámlálás viszont nem a hadseregnek vagy rakétamérnököknek köszönhető, hanem a művészi fantáziának. Legalábbis a legkorábbi ismert ábrázolása a rakétastart előtti visszaszámlálásnak 1929-ből származik, mégpedig a neves német filmrendező, Fritz Lang Frau im Mond (Nő a Holdon) című filmjében láthatott a közönség először ilyesmit: a hajtóművek begyújtása előtt tíztől egyig számol vissza a holdrakétát útnak indító egyik főhős:

Lang, akinek a csodás Metropolist köszönheti a világ, minden bizonnyal a némafilmes eszköztárat kibővítendő szőtte a filmbe a start előtti visszaszámlálást, hogy minél drámaibb hatást érjen el vele. (Ezzel aztán jóval később a hollywoodi filmek is megszámlálhatatlan alkalommal éltek, szinte nincs is olyan valamirevaló akciófilmes blockbuster, amiben ne lenne legalább egy visszaszámlálós bomba, amit hatástalanítani kell az egyik szereplőnek - pedig valójában vajmi kevés értelme van egy bombára visszaszámláló órát szerelni.)

Itt jegyezzük meg, hogy a sci-fi világában persze nem Lang filmje az első, amiben rakétasart szerepel, Verne Gyula 1865-ös regényében, az Utazás a Holdba elején egy földalatti csőből lőnek lövedék alakú űrhajót Floridából a Holdra. Verne azonban nem visszaszámlálásról ír, hanem 22 óra 46 perc 40 másodpercre kitűzött startról, ami felé haladva zajlik a hátralévő idő mérése "35, 36, 37, 38, 39, 40, tűz!"

A visszaszámlálás történetét nem egyszerű végigkövetni a huszadik század vérzivataros évtizedein. Az első igazi, a földet elhagyni képes rakétát, a V-2-t kifejlesztő náci tudósok munkájáról sajnos kevés dokumentum maradt fenn, így nem igazán tudni arról, hogy 1942 és 1945 közötti időszakban a német rakétastartokat megelőzte-e visszaszámlálás. Mindenesetre azt lehet gyanítani, hogy Lang filmje – aminek készítésében közreműködött a neves német rakétatudós, Hermann Oberth is – megihlethette a német rakétamérnököket, köztük Wernher von Braunt, aki a háború után az amerikai űrprogram központi alakjává vált.

Az ötvenes években felpörgő űrverseny idejéből már jóval több írásos és mozgóképes dokumentum áll rendelkezésünkre, ezekből például nyilvánvalóan kiderül, hogy az amerikai hadsereg már a korai, a német V2-technológián alapuló rakétakísérletek során visszafelé számolt a kijelölt időpontig:

Ezzel szemben érdekes, hogy a szovjetek sok esetben nem így jártak el, így például az első emberes űrrepülés során nem hangzott el semmiféle visszaszámlálás oroszul, ami Jurij Gagarin repülését megelőzte volna.

A rákövetkező évek, évtizedek során aztán végleg bevett szokássá vált a visszaszámlálás, egyben visszakerült a civil életbe is, elengedhetetlen részévé vált például a szilveszteri, újévi ünnepléseknek világszerte. Az persze nehezen bizonyítható, hogy Lang filmjéből került volna át közvetlenül az igazi rakétastartok világába a visszaszámlálás, de kétségkívül a látszat az, hogy a visszaszámlálás is példa lehet a tudományos-fantasztikum inspiráló erejére.

Források:

• Woman in the Moon – Wikipedia
• Countdown – Wikipedia
• Lecture IV – On the Cam: Lectures on the University of Cambridge in England
• What does the "D" signify in D-Day, and the "H" signify in H-Hour? – US Army Center of Military History
• Was verdankt die Raumfahrt dem Stummfilm "Die Frau im Mond" (1929) von Fritz Lang? – Spektrum.de
• Early Days of Enthusiasts—The Road to Peenemünde – v2rocket.com

Nyitókép: korabeli vitrinfotó Fritz Lang filmjéhez (Heritage Auctions)