Látszólag nehéz összeegyeztetni a csillámpor és a gyilkosság fogalmát, elvégre a csillogó, színes műanyagdarabkákról általában színpompás, vidám dolgokra asszociálunk; szilveszteri bulikra, a Twisted Sisterre, meg Grimes-videoklipekre. Hogy jön ide a gyilkosság?

• A csillámpor valójában mikroműanyag-darabkákból áll, amiből évente több ezer millió tonnányi kerül a tengerekbe, amit megesznek a halak, mi meg megesszük a halat, és ez, ha lassan is, de öl.
• A 2015-ös karácsonyi szezonban a hipszterszakáll-csillámporosítás is divatba jött. Szerencsére a karácsonyfa leszedésével ki is ment belőle, így nem volt több ideje gyilkos indulatokat szítani.
• Próbáljon meg szétszóródott csillámport feltakarítani; nem fog sikerülni. Hangsúlyozzuk: nem. Fog. Sikerülni. Az egész interneten mindenki erre kíváncsi a dark webtől a Facebookig: hogy lehet eltávolítani a csillámport? Sehogy. Na, ettől majd ölni támad kedve.

A témát először M. C. Grieve vetette föl, aki 1987-ben cikket írt róla a Journal of the Forensic Science Society folyóiratba. Grieve azt boncolgatta, hogy a csillámpor felhasználható-e nyomravezető bizonyítékként (trace evidence); ezek olyan apró tárgyi bizonyítékok, amik segíthetnek meghatározni egy-egy bűncselekmény elkövetőjét.

Grieve elemzése rámutatott, hogy a csillámpor tulajdonképpen mikroműanyag, ami gyakorlatilag mindenféle színben, méretben és formában kapható. Van annyira népszerű termék (sajnos), hogy több gyár is a termékpalettáján tartsa, ezer és ezer különféle kombinációban.

Ha egy gyanúsított csillámport hagy maga mögött, a helyszínelők nemcsak azt tudják megmondani, hogy csillámporos volt-e az elkövető ruhája, hanem azt is, hogy milyen csillámpor volt rajta. Ha a gyanúsított lakásán is hasonló csillámport találnak, arra már fel lehet húzni egy vádiratot (de egy Columbo-epizódot egész biztosan).

A csillámport az amerikai igazságszolgáltatást nem fogadja el közvetett, csak nyomravezető bizonyítékként. Hogyisne; ilyen alapon bárkit meggyanúsíthatnának a szóban forgó bűncselekmény elkövetésével, aki ugyanolyan csillámport vásárolt ugyanattól a gyártótól. Ugyanakkor az ilyen apró jelek igencsak aláássák az ártatlanság vélelmét.

Grieve módszerét később Bob Blackledge, a Haditengerészet Bűnügyi Nyomozócsoportjának munkatársa tökéletesítette. A témáról írt tanulmányában (Glitter as Forensic Evidence) Blackledge elkülönített hét különböző faktort, ami alapján a helyszínelők meghatározhatják, hogy a nyomravezető bizonyíték csakugyan arra utal-e, hogy az elkövető a helyszínen volt. A csillámpor mind a hét feltételnek megfelelt.

Blackledge egy példával is illusztrálta, hogy a csillámport hogyan lehet felhasználni vádemelés során. Egyszer egy floridai autópálya háromsávos szakaszán baleset történt. A rendőrök a baleset helyszínéhez közel, az autópálya mellett rábukkantak egy nőre, aki tagadta, hogy ő lett volna a balesetet okozó autó sofőrje. Végül a ruháján és az autóban talált csillámpor egyezése alapján sikerült vádat emelni ellene.

(Now I Know | OMG Facts)