Hogy egyáltalán miért vesszük észre a csillogást, arra viszonylag könnyű magyarázatot találni. A jó fényvisszaverő képességű felületekről a beérkező fény nagyobb százaléka verődik vissza, mint mondjuk arról a paradicsommadár-fajról, aminek a tollazata a fény több mint 99 százalékát elnyeli, és emiatt tűnik a feketénél is feketébbnek. A fényesebb objektumokat a szemünk könnyűszerrel regisztrálja, és automatikusan odakapjuk a fejünket.

Mondhatnánk, hogy ennek az az oka, hogy a csillogásról többnyire a vagyonra és a gazdagságra asszociálunk: a tisztaságra, a nagy értékű drágakövekre, a kristálypoharakra, az ezüstcsillárokra és a selyemtapétákra. Persze, mindez nyilván vonzóbb, mint egy mocskos, garantáltan csillogásmentes indiai gettó, de ennek a feltételes reflexnek sokkal ősibb gyökerei vannak, mint az arisztokrácia.

A csillogó tárgyak iránti figyelmünk, ha hihetünk a legújabb kutatásoknak, egy evolúciós csökevény. A fényes tárgyakhoz kleptomániásként vonzódó szarkák erről tudnának mesélni. Ők még nem tartanak ott, mint mi – mondhatnánk; de nem is tudjuk biztosan, hogy náluk is ugyanaz-e a csillogás iránti vonzalom oka, mint az embereknél.

Egy belga-amerikai kutatócsoport Vanessa M. Patrick vezetésével nemrég végzett egy kutatást, ami azt mutatta, hogy a fényes tárgyak felé irányuló figyelmünk valójában a víz iránti belső sóvárgásunknak köszönhető. A kutatást vezető Vanessa M. Patrick szerint a kísérletek alapötletét az adta, hogy megfigyeléseik szerint a 12 hónapnál fiatalabb csecsemők többsége automatikusan a csillogó tányérokat választja a tompa fényűekkel szemben.

A kutatók ezután hat kísérletsorozatot terveztek. Először azt kellett bizonyítaniuk, hogy a csillogás iránti vonzalom természetes, és nem tanult reakció. A felnőttekkel és gyerekekkel végzett kísérletek mindkét csoportnál azt az eredményt hozták, hogy a csillogó tárgyakat preferálják a matt fényűekkel szemben. A gyerekek túl fiatalok voltak ahhoz, hogy felfogják a csillogás és a vagyonosság közti összefüggést; ebből arra következtettek, hogy a késztetés belülről fakad.

Egy másik kísérlet azt igazolta, hogy a bekötött szemű emberek kellemesebb tapintásúnak és jobb minőségűnek ítélték a fényes papírt, mint a matt papírt - anélkül, hogy egy pillantást is vetettek volna rá! Ugyanebben a tesztben arra kérték az embereket, hogy tippeljék meg, milyen kép látható az adott papíron. Akik a fényes nyomású papírt kapták, többször asszociáltak vizes jelenetekre, mint sivatagosakra. Ennek a fordítottját is megfigyelték: a szemfedő nélküli résztvevők csillogóbbnak ítélték a vizes jeleneteket ábrázoló képek papírját, mint a sivatagosokét, pedig a papírtípusok között ezúttal nem volt különbség.

A kutatók a végső kísérletsorozatban fedték fel a csillogás és a szomjúság közötti egyértelmű kapcsolatot. Az utolsó körben ezt azzal is tesztelték, hogy figyelték, kik a legszomjasabbak a résztvevők közül. És minél szomjasabbak voltak, annál jobban tetszett nekik a csillogás.

(Co. Design | My Science Academy | The Cut)