A XVI. században Japán elszigetelt ország volt. Talán nincs is még egy nemzet, akiknek ennyiféle szavuk lenne az idegenre: külön az idegen emberekre, külön az idegen tárgyakra, és ezek a szavak általában a „barbár” szóval rokonértelműek. A külső elszigeteltséghez belső megosztottság is társult: a japánok nemcsak másokkal, de magukkal is nehezen találták meg a békét.

A felfedezések korában európai hajósok is kikötöttek az országban, de a japánok csak kevés külföldit engedtek be. A nyugati istent szolgáló jezsuitákat helyenként megtűrték, és a portugál hajósok is horgonyt vethettek Japán partjainál. Vitték magukkal a nyelvüket, a vallásukat... és egzotikus rabszolgákat, akiket Afrika-szerte fogtak el.

Yasuke – így nevezték a rabszolgát Japánban – valószínűleg mozambiki vagy angolai származású volt, de a rabszolgák többségéhez hasonlóan róla sem tudhatjuk biztosan, hogy hol született. Csak sejteni lehet, hogy egy Alessandro Valignano nevű jezsuita társaságában került Japánba. Misszionárius társa, Luis Fros feljegyzéseiből ismerhettük meg a történetét.

Yasuke az első feketék között lehetett, akik partra léptek Japánban. 1572-ben óriási felzúdulást keltett, ahol csak megjelent. Az emberek betörték a jezsuita kolostor kapuját, hogy egy pillantást vethessenek Yosukéra. A Nagy Fekete Ember híre az egyik japán hadúrhoz is eljutott. A daimjo, Nobunaga Oda nem vetette meg az európai kultúrát, inkább kíváncsi volt rá. Még a jezsuitáknak is megengedte, hogy templomot építsenek Kiotóban. Nobunagának fontos szerepe volt Japán újraegyesítésében; halála idején a fél ország az ő uralma alá tartozott.

Nobunaga úgy értesült, hogy Yasuke egy magas fiatalember, aki olyan erős, mint tíz másik harcos. A feljegyzések szerint Yasuke nagyjából száznyolcvan centiméter magas lehetett; ez csakugyan jóval magasabb volt, mint bármelyik korabeli japán férfi. A daimjo először azt hitte, hogy a fekete szolga bőrét befestették, ezért parancsba adta, hogy alaposan dörgöljék le a testét, de természetesen utána is ugyanolyan fekete maradt.

A daimjót elbűvölte, hogy Yasuke beszélt néhány szót japánul; állítólag szívesen beszélgetett vele. Volt rá alkalma, mivel a daimjo maga mellett tartotta Yasukét. Nemcsak felszabadította a férfit, de pénzt, otthont és egy katanát is adott neki; a szamurájkardot csak a japán harci elit tagjai viselhették. Yasuke ettől kezdve hűségesen szolgálta a daimjót.

1582-ben Akecsi Micuhide, Nobunaga egyik szamurája elárulta a gazdáját, és megtámadta őt a kiotói Honnódzsi-templomban. Nobunaga utolsó leheletéig védekezett, de amikor válogatott katonákból álló testőrségét is lemészárolták, szeppukut követett el a templom egyik belső kamrájában. Maga Yasuke is erejét megfeszítve harcolt az utolsó pillanatig, amikor az összeesküvők már Nobunaga fia, Nobutada szállását is megtámadták. Végül gazdája fia is öngyilkos lett, Yosukét pedig lefegyverezték.

A fekete szamurájt nem ölték meg; kizárólag azért maradhatott életben, mert nem volt japán származású. Micuhide emberei szabadon engedték. Yosuke később visszatért a jezsuitákhoz, és velük is maradt, egészen a haláláig.

(Ancient Origins | All That's Interesting)