Augusztus 27-én lesz 135 éve, hogy kitört a Krakatau (avagy Krakatoa) vulkán, az indonéz szigetvilág egy kis szigetén, Jáva és Szumátra közt, Lampung tartományban. Az 1883-as vulkánkitörést az írott történelem legnagyobbjai közt tartják számon, egy lapon említve például a perui Huaynaputina vulkán 1600-as vagy a szintén indonéz Samalas 1257-es, illetve a Mount Tambora 1815-ös kitörésével. A nagy vulkánkitörések túl azon, hogy közvetlenül tízezrek, százezrek halálához vezettek, a légkörbe lövellt hamuval rövid távú, de radikális klímaváltozást is okoztak, így a zord időjárás miatti éhínségekkel további tízezrek halála írható számlájukra közvetetten világszerte.

Azt, hogy mennyire pusztító erejű egy-egy vulkánkitörés, egy sor adattal le lehet írni, többé-kevésbé pontosan. Hogy ezek alapján fel tudunk-e állítani valamiféle bulváros sorrendet a világ legpusztítóbb kitöréseivel, leginkább persze azon múlik, hogy mennyire régen történt a természeti katasztrófa, milyen történelmi források állnak a kutatók rendelkezésére az esemény leírásához. Ezen szempontok alapján a Krakatu kitörése a jól dokumentáltak közé tartozik, elvégre 1883 nem is volt olyan rég.

A Krakatau félelmetes volt. A május óta mozgolódó, 1883. augusztus 25-én és 26-án már folyamatosan tüzet okádó vulkán 27-én négyszer tört ki. A vulkanológusok becslése szerint a harmadik kitörésekor négyszer több energia szabadult fel, mint a hírhedt szovjet termonukleáris fegyver, az ötven megatonnás Cár-bomba felrobbanásakor. Nem is kitörés volt az, sokkal inkább robbanás. Olyan természetes detonáció, ami 27 kilométeres magasságig sziklákat, 80 kilométeres magasságig meg hamut lövellt a légkörbe, és szinte nyomtalanul eltörölte a Föld felszínéről a kis indonéz szigetet. A robbanással járó földrengés negyven méter magas cunamihullámot indított el, ami végigsöpört a szigetvilág parti településein, több mint harmincezer ember halálát okozva.

Mindez önmagában a legpusztítóbb vulkánkitörések közé emeli a Krakatau felrobbanását, de van még valami, ami miatt egészen biztosan rekordernek számít:

A helyi idő szerint tízkor bekövetkező harmadik robbanás a becslések szerint 180 decibeles volt 160 kilométerre a vulkántól. Hogy mekkora detonáció ez? Képzeljenek el egy robbanást Budapesten, aminek döreje eléri Egerben az emberileg elviselhetetlen, akár halálos 180 decibeles hangerőt (a 120 dB-t tartják a fájdalomküszöbnek).

Ez a hanghullám 4800 kilométerre, az Indiai-óceán egyik szigetén (Rodrigues) is még akkora erejű volt, hogy az ott élők azt hitték, egy közelben lévő hajó ágyúját sütötték el. Mintha India fővárosában, Újdelhiben felrobbanna valami, és a dörejét Budapesten is hallanánk. Elképzelni is nehéz.

És a harmadik detonációnál még sokkal hangosabb volt a negyedik, végső robbanás. A becslések szerint 310 decibeles lehetett volna, ha nem 194 dB lenne a hangerő elméleti határa. A beszámolók szerint a Krakatau negyedik robbanásának 1086 km/órás sebességgel terjedő lökéshulláma a vulkántól hatvan kilométerre, a Szunda-szorosban haladó hajók matrózainak beszakította a dobhártyáját. A negyedik robbanást a vulkántól ötezer kilométerre is lehetett hallani.

A robbanássorozat lökéshullámai többször is megkerülték a Földet és a légnyomásban bekövetkező hirtelen és többszöri emelkedés miatt világszerte megzavarodtak a barométerek. A negyedik robbanással végül lecsendesedett a vulkán, ami önmagán kívül a sziget 70 százalékát is elpusztította, beírva ezzel magát a történelemkönyvekbe.

Nyitókép: Getty Images Hungary / Universal Images Group