Valószínűleg mindannyiunkkal előfordult már, hogy véletlenül lenyeltünk egy rágógumit. Ilyenkor jellemzően rögtön beugrik az embernek az, amivel gyerekkorában a szülei riogatták: a rágót nem szabad lenyelni, mert nagy gáz lesz belőle, hét évig marad ott a gyomorban, mire sikerül a szervezetnek lebontani, és azalatt mindenféle problémákat okoz. Ahogy az lenni szokott, a legendának van egy egészen kicsi valóságalapja, de a helyzet mégsem olyan ijesztő.

Az ugyanis igaz, hogy a rágót nem tudjuk megemészteni. Pontosabban a rágó anyagának nagyjából 15-30 százalékát kitevő gumit nem tudjuk, az egyéb anyagokkal, a cukorral, ízesítő- és színezőanyagokkal és hasonlókkal simán elbánik az emésztésünk, de maga a gumi, az nem megy. Az emberi emésztésben dolgozó enzimek és a gyomorsav egyszerűen nem tud mit kezdeni a gumi polimer szerkezetével. Se hét év alatt, se semennyi idő alatt. Viszont ez nem jelenti azt, hogy a lenyelt rágó örökre ott marad a gyomorban. Mitől is maradna? Szépen távozik, ahogy minden más is, ami megmaradt az emésztés után, pár nap alatt végighaladva az emésztőcsatornán. Észre sem vesszük, mert aránylag kicsi, és az anyagából adódóan könnyen formálható. Az orvosi statisztikák szerint egyébként nagyjából 20 milliméteres méretig a lenyelt, és nem megemészthető anyagú tárgyak simán kijönnek természetes úton.

Ez viszont nem jelenti azt, hogy nyakra-főre lehet rágót nyelni, mert úgysem lehet tőle bajunk. Komolyabb mennyiségű lenyelt rágó elzáródást okozhat a bélrendszerben, ami még annál is kellemetlenebb, mint ahogyan elsőre hangzik. Számos dokumentált eset van az orvostudományban arról, hogy ökölnyi gumiszörnnyé összegabalyodott rágómaradványokat kellett eltávolítani sebészi úton, jellemzően kisgyerekek gyomrából, vagy akár a beleiből. Ők valószínűleg jobban jártak volna, ha elhiszik a mesét a hét év alatt lebomló rágóról.

A rágó egyébként meglepő módon egyáltalán nem modern találmány, a maják, az aztékok és a régi görögök is feltalálták, és előszeretettel rágták. Ezek még tényleg természetes gumiból voltak, a kaucsukfa nedvéből, illetve Európában az örökzöld pisztáciacserje gyantájából készültek. A mai rágókhoz már kivétel nélkül egy szintetikus gumifajtát, a butilkaucsukot használják alapként. Ami pont ugyanaz az anyag, amiből az autók gumiabroncsai is készülnek.