Bár mifelénk a temetés hagyományosan szomorú esemény, nem mindenhol van ez így. Kína egyes részein például fura szokással veszik el a temetések melankolikus élét: sztriptíztáncosokat hívnak, majd a produkciójuk alatt hangos füttyögéssel igyekeznek túlharsogni a zenét.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ettől a tradíciótól a helyi hatóságok sincsenek elájulva, többször próbáltak már fellépni az általuk csak obszcénnak és vulgárisnak minősített temetési sztriptíz ellen, de a szokás ennek ellenére ma is tartja magát.

A sajátos gyászszertartás kialakulásának okáról több elmélet is ismert:

• A kedvencünk szerint a táncosokkal csak a résztvevők számát akarják felturbózni, hiszen egy temetésen a tömeg az elhunyt iránti tisztelet jele. Hogy a sír mellett erotikus táncot lejtő nő és a nyálcsorgatva füttyögő gyászolók minek a jele, arról nem szó a hipotézis.
• Valamivel kifinomultabb elképzelés, hogy a szexuális töltetű produkció egyfajta termékenységi rítus, amely eszerint az elhunyt sok utód iránti kívánságát hivatott posztumusz közvetíteni.
• A leggyakorlatiasabb feltevés szerint egyszerű státusszimbólumról van szó: aki megengedheti magának, hogy showműsort kerekítsen egy temetés köré, annak nyilván van mit aprítania a tejbe.

A világ a nyolcvanas években figyelt fel a temetési táncra, amely a hatósági szigor miatt inkább Kína vidéki részein fordul elő, de legsűrűbben Tajvanon találkozni vele, maga a szokás is innen ered. Nagyobb városokon belül itt is ritka, de külvárosokban állítólag már könnyebb belefutni.

Legutóbb egy 2017-es eset kapott nagyobb figyelmet, amikor egy tajvani politikust saját kérésére a család 50 sztriptíztáncossal tisztelt meg, akik egy-egy dzsipre szerelt rúd körül lejtették búcsútáncukat, mint a Budapest Parádén.