A mosogatógép az emberiség legnagyszerűbb találmányai közül való, jelentőségében a robbanómotorral belső égésű motorral, az öblítős vécével és az internettel lehet egy lapon említeni – ebben valószínűleg egyetért mindenki, aki valaha használta. Ahogy valószínűleg azt is mindenki tapasztalta már, hogy a műanyag edények, evőeszközök mintha lassabban száradnának meg benne, mint gyakorlatilag bármi más. A jelenség nem függ se a mérettől, se a formától: egy műanyag tál vagy akár egy egyszerű spatula még akkor is vizes marad a mosogatás után, amikor a fém evőeszközök, az üvegpoharak, a kerámiatányérok vagy a teflonbevonatú serpenyő már rég száraz. Valaminek tehát magában a plasztik anyagban kell lennie, ami miatt nem szeret gyorsan száradni.

A rejtély nyitja nagyon egyszerű, és a műanyag egyik nagy előnyéből, a könnyűségéből származik. Azért könnyű, mert kicsi a sűrűsége, méghozzá sokkal kisebb, mint a mosogatógépbe kerülő egyéb anyagoknak az üvegtől a fémen át a kerámiáig. Ezek a sűrűbb és nehezebb anyagok több energiát – praktikusan hőt – tudnak felvenni és tárolni, amit magunk is érzékelhetünk, amikor kipakoljuk a mosogatógépet. A műanyag edények hidegek, de a felületükön még ott figyelnek a vízcseppek, miközben az üveg, a kerámia, a fém ugyan száraz, de kézzelfoghatóan melegebb.

A gyengébb hőtartó képességből pedig két dolog következik. Egy: a hidegebb felületről a víz nehezebben párolog el, mint a melegről – ami logikus, hiszen a hűtő hatás a párolgás ellenében dolgozik). Kettő: a mosogatógép belső terében a párás levegőből sokkal jobban szeretnek a vízcseppek hideg felületen kicsapódni, mint melegen. (Ezt a jelenséget szintén ismerhetjük, ha nem fizikaóráról, akkor a hidegben a lélegzetünkből kicsapódó párafelhők miatt.)

Ehhez adódik hozzá, hogy a műanyagok nagy része úgynevezett hidrofób, vagyis víztaszító anyag, míg a kerámia-üveg-fém hidrofil. Ez az anyag részecskéi közti kötések energiájától függ, és részünkről most annyiban érdekes, hogy amikor hidrofil anyag találkozik vízzel, a nagy energiás kötésű felületen az alacsony kötési energiájú víz vékony filmrétegben oszlik el – hidrofób felületen pedig cseppekbe áll össze. Azt könnyű belátni, hogy egy vízcsepp kisebb felületen párolog, mint egy ugyanannyi vizet tartalmazó, vékony vízréteg – vagyis ez is lassítja a száradás folyamatát a hidrofób anyagoknál.

Összességében tehát a műanyag alapban vizesebb lesz a mosogatás végén, és mivel könnyen kihűl, illetve víztaszító, duplán is nehezebben párolog róla víz, így lassabban szárad meg.